Az 1914–1918 közötti eseményeket ismerjük; tan- és szakkönyvek, történészek sora rögzítette. Mindössze néhány generáció választ el ezektől a történésektől, mégis olyannyira távolinak tűnnek. A személyes érintettség az egyén és a közösség számára egyedivé teszi a visszaemlékezést. Így történt ez Kisgalambfalván is, egy derűs őszi napon, október 21-én, vasárnap.
Tizenötezer-száztizenöt
2017. december 31. Sok minden történhet az év utolsó napján. Lázasan készülhetünk az estére – testileg, lelkileg, gasztronómiailag, bevásárlókosarakat tologatva, szüntelenül tervezve. Társaságban lehetünk – távol a szürke hétköznapoktól, beszélgetve, eszegetve-iszogatva. Családi körben is tölthetjük – nyugisan, úgy, mint egy hétköznapot, de mégsem.
Ha szembeköp az élet
Na jó, a cím állításának csak egy része igaz. És nem is ennyire drámai a helyzet. Frappáns címnek tűnt egy kicsit sem kellemes, és közel sem frappáns történet felvezetéséhez.
Vihar előtti csendélet
Minden jel arra utal, hogy közeledik a vihar.Sötét felhők gyülekeznek és várnak bevetésre az égen, a levegő fülledt, a fejem fáj, álmosító a létezés.
Hazautazós
Végre hazautaztam Kisgalambfalvára. Ez minden egyes alkalommal „végre”. Jó érzés hazajönni kicsit a nyugalmas, madárcsicsergős, kedvességet árasztó közegbe néhány budapesti hét után. Szeretem Pestet, de jóból is megárt a sok. A nem-jóból, aztán végképp, mint például a szmogból, a stresszes mindennapokból, a szüntelen pörgésből – és még sorolhatnám.
Régmúlt idők majálisa
Régen valahogyan más volt. Idén csak plusz egy nap, amikor nem kell dolgozni menni, amikor az ébresztőóra beállítása nélkül feküdhetek le, amikor kitolódik plusz egy napot a főzés-mosás-takarítás kombinációja. Egy nap, amire fel kell készülni, mert nem lesznek nyitva a boltok és mert ritkábban járnak a tömegközlekedési eszközök.
Hajnali furcsaságok
(2017. 02. 09.) Rendkívüli történésként beléptem a korán kelők népes táborába. Nem, nem önszorgalomból. Még csak nem is önszántamból. Hanem, mert eljött az ideje, hogy a munkásemberek bázisát is erősítsem, az pedig valahol (a szerencsés eseteket leszámítva) a kora reggeli napindulással is jár.
Hogyan váltam potenciális terroristává
Ha valaki repülőgéppel közlekedik, normál esetben kimegy a reptérre, becheckol, átmegy a biztonsági kapun, végighalad a terminálon, megkeresi a számára megfelelő kaput, felül a repülőgépre, amivel megérkezik a célállomásra. Természetesen ez az idilli történetfonal nem velem történt.
Tél, hó, otthon
Alapjáraton nem szeretem a telet. Mert hideg és rideg és sok csonttörős emlékem kapcsolódik hozzá.