Alapjáraton nem szeretem a telet. Mert hideg és rideg és sok csonttörős emlékem kapcsolódik hozzá.
December 20-áig Pesten voltam. A tél kezdetétől havat csak Facebookon láttam. Egyik este a színházból tartottam hazafelé, a Ferenciek terénél még nyoma sem volt semminek, az Árpád hídnál csillogott a talaj és némi hóféle jelenség szállingózott az égből. Ezt havazásnak csúfoltuk, de órákig sem tartott.
Aztán hazajöttem, Kisgalambfalvára. Nehéz volt adaptálódni a hideghez, de kétségtelen, hogy a havas táj megtöltötte igazi karácsony-közeli hangulattal a mindennapokat.
Küldök egy kis ízelítőt azoknak, akik nem élvezhetik a tél havas, fagyos örömeit,
Az abszolút kedvenc az érintetlen hó. Amikor én vagyok az első, aki a szép, fehér havat „összebarmolja”.
Random táj a vonatról Bögöz környékén. Utazás közben is szemet gyönyörködtető látvány.
Havas látkép a karácsonyi bál utáni hajnalon.
Nagyon tetszenek a jeges formák, alakzatok.
A bizonyíték arra, hogy Kormi bundája sem véd a hidegtől túlzottan: elég fázós arcot vág. És ez még egy sikeresnek mondható kép a fagyos pózmestertől.
Selfiet még nehezebb volt vele készíteni, mint portrét.
Jó itthon lenni.
És jó a hó is.
Kisgalambfalva, 2016. december 30.
