Minden kedves blogolvasó tudja már, hogy Olaszország a szívem csücske (ha ez új információ, akkor ejnye-bejnye, úgy tűnik nem olvasott el túl sok bejegyzést). Idén volt szerencsém kétszer is ellátogatni és egyre délebbre merészkedem. Míg a legelső látogatásom során az ország egyik legismertebb északi pontjára, Milánóba utaztam, január végén már a csizmaszár közepén, Rómában jártam, júniusban pedig a 30. születésnapomra az ünnepi pizzát a csizma sarkának tövében, Bari városában tálalták.
Azt mondják, Olaszország déli része a legautentikusabb, ott uralkodik a legnagyobb káosz.
Közlekedésügyileg biztosan. A legmerészebb álmomban sem gondolnék arra egy gyalogátkelőnél, hogy valaki udvariasan át fog engedni. Ehelyett örömmel tölt el, ha biztonságban átérek az úttesten, ha zöld a lámpa, vagy „szabad a pálya”. A legkomikusabb helyzet az volt, amikor megláttunk egy rendőrautót közeledni, és a párom noszogatott, hogy most menjünk át, egy rendőr csak nem fog elütni (fogd meg a söröm – gondolta a rendőr)… Nem ütött el, de a lassítás és átengedés sem szerepelt a szándékai között.
A gyalogos közlekedésben sem lelhető fel az előzékenység. Eszük ágában sincs megvárni, amíg tegyük fel, elkerülsz egy utcán álldogáló lényt. Inkább letarolnak, átgázolnak rajtad, arrébb löknek.
Azt mondják, minél délebbre mész, annál hangosabb az olaszok közötti párbeszéd.
Igen, ezt némiképpen tapasztaltuk. Tanúi voltunk egy hatósági intézkedésnek, ami leginkább egy rosszul sikerült szappanopera egyik kritikus jelenetére hajazott, a rendőrök csak kapkodták a fejüket, míg a felek teli torokból kiabáltak egymásnak és egymással. De belecsöppentünk egy filmforgatásba is és lemerném fogadni, hogy a rendezői instrukciókat néhány kilométerrel odébb is hallották.
Azt mondják, Dél-Olaszországban nyakon csípheted az igazi olasz virtust.
Bari lakosságának összetétele a mi érzékelésünk szerint elég vegyes volt, sok bevándorlóval. Néhány para-negyedet is láttunk a busz ablakából, ahová nem merészkednék egymagam.
A szűk utcákban frissen mosott ruhák illata lengi be a teret, ám, néhol koncentrált vizeletszag is előtűnt.
Az Óváros csodálatos, nagyon sok impozáns épülettel, autentikus szűk utcákkal, házi tésztákat kínáló nénikkel (akik a tésztakészítés fortélyait is örömmel megmutatják), remek hangulatú kávézókkal, éttermekkel, nagyon sok színnel, virággal, élettel.
A szállásként szolgáló apartman tulajdonosa sokat mesélt nekünk a reggeli előkészítése közben. Az egyik legizgalmasabb sztori szerint 8 évvel ezelőtt Bari óvárosa „no-go zone” volt, a bűncselekmények melegágya. A fapados járatok és turistahajók megjelenésével ez a rész is „kitisztult” és mára a város autentikus részévé vált. A zsebtolvajoktól azonban óva intett, hiszen ők továbbra is lesben állnak a turistapénztárcákért, nevetve hozzá is tette, hogy nekik (törzslakosoknak) így végre biztonságosabb Bari.
A reggelik zseniálisak voltak! A szállásfoglaló oldalon olvastam, hogy mindenképp megéri reggelit kérni a szálláshely mellé, mert friss alapanyagokból készít a tulaj helyi, autentikus finomságokat. Bár jó fotót nem sikerült készíteni róla, becsszó, hogy minden falat zseniális volt!
Ami még biztos, hogy a Bariban élők komolyan veszik a csizmát, mint szimbólumot. 2022. június 10-én a rövid nadrágokat, a miniszoknyákat hosszú szárú csizma kísérte. Először furcsán néztünk rájuk, néhány nap után már az volt szokatlan, ha sötétedés után, tinédzserhad jött szembe az utcán, csizma nélkül. Ha elmúltál már 12, de nem vagy még 20 éves, a nyári csizmaviselet használatával beolvadhatsz a Bariban élő menő lányok körébe.
Nos, elöljáróban ennyit Bariról.
Az Unesco világörökség részét képező egyedi és megismételhetetlen Materáról, a szeles és viharos Polignano a Mare és Monopoli városának meglátogatásáról, a kalandokról, élményekről és a finom falatokról a következőkben mesélek.
