A legutóbbi Kéktúra történetet ott fejeztük be, hogy kényszerpihenőre küldtem a túrabakancsokat és a térdeim megerősítésére fektettem a hangsúlyt. Ennek már közel egy éve. A jó hír: a téli-tavaszi 4-5 hónapos kezelés meghozta hatását és ebben az évben (le is kopogom gyorsan) térdfájás nélkül túrázhattam. Lesznek régebbi kéktúra-sztorik is, most azonban a néhány nappal ezelőtti …
… de mielőtt pihenni tértek volna, láttak néhány szép helyet. Dobogókő – Visegrád (OKT-16), 2021.05.08. Az előző történet áprilisnál szakadt félbe, a soron következő túránk májusban volt, amikor egy könnyen megközelíthető szakaszt választottunk magunknak. Dobogókőn már jártunk a Kéktúra keretében is, hiszen a 15-ös szakaszt fordított útvonalon, innen teljesítettük Solymár irányába. 10-kor kezdtük a túrát …
Piliscsaba – Hűvösvölgy (OKT–13), 2021. március 3. Ahogyan azt az előző bejegyzésben említettem 2021. március 3-án, egy napsütéses szerda reggelen kezdtük el az Országos Kéktúrát. A munkahelyváltás miatt felmerült szabadnap biztosította az alkalmat, így kevésbé forgalmas napom kezdhettük a másfél millió lépésből álló utunkat.
A rövid vagy a hosszú válasszal kezdjem? Legyen a rövid: szereztem egy Kéktúra igazolófüzetet és elkezdtem gyűjtögetni a pecséteket. Hosszabb:
Amint azt a korábbi bejegyzésemben előrevetíttetem, a következő élménybeszámoló Horvátországból érkezik, a Plitvicei-tavak partjának emléktárából. Legkedvencebb kolléganőim egyike, Ancsa, bónuszbrigádozás közben eszelte ki eme csodálatos kirándulás ötletét. Barátságunk újabb szintre lépését az első közös kirándulással és emlékgyártással alapoztuk meg.
A második résszel kezdeni elég rendhagyó. Pedig nem az volt a célom az utazásokról beszámolókkal, hogy formabontó legyek. De időben megint megkerülték egymást a történések.