2017. december 31.
 
Sok minden történhet az év utolsó napján. 
Lázasan készülhetünk az estére – testileg, lelkileg, gasztronómiailag, bevásárlókosarakat tologatva, szüntelenül tervezve. 
Társaságban lehetünk – távol a szürke hétköznapoktól, beszélgetve, eszegetve-iszogatva.
Családi körben is tölthetjük – nyugisan, úgy, mint egy hétköznapot, de mégsem.

 
Utóbbit választva, a nyugodalmas atmoszférában visszatekintettem 2017-re.
 
Az egyik leghasznosabb visszatekintőnek a YearCompass-t találom, amit tavaly töltöttem ki először, de egyrészt összeszedi a gondolataidat, másrészről pedig mókás visszaolvasni az előző évit. Nem fogadalomszerű, sokkal inkább a valóságot ragadja meg. Olyan dolgokat kell leírnod, amit magadtól nem biztos, hogy végiggondolnál. Ha van szabad 3 órád, ajánlom: http://yearcompass.com/ Ha nem készítettem volna el ezt, sanszos, hogy úgy zártam volna le 2017-et, hogy nagyon sokat dolgoztam, de ezen kívül sok izgalom nem történt. A határidőnaplómat végiglapozgatva, a fontosabb eseményeket felelevenítve, azt mondhatom: ó, dehogynem!
 
Év vége közeledtével szóba került a munkahelyemen, hogy annyit utazgattam, vajon hány kilométert tettem meg idén.
Számolgattam egyet, mennyi az annyi: hát… elég sok. 
 
Munkaügyben 7.856 km-et tettem meg ebben az évben. A környező hat országban jártam, tizenegy különböző városban. Mivel a munkám alaptengelye a rendezvényszervezés, ezért összeszámoltam, hogy hány volt belőle. 21 konferencia, képzés és konzultáció volt idén, amelynek a szervezésében részem volt. Ebből 14 egynapos volt, a többi két-, három- vagy többnapos. Összesen 1.235 személy vett részt ezeken az eseményeken, akikkel kapcsolatot tartottam és igény esetén segítettem: a felmerülő kérdések megválaszolásában, egyéb adminisztrációs egyeztetésekben. 
 
 
 
Magánügyben 7.259 kilométert utaztam. Négyszer voltam itthon, Kisgalambfalván (most ötödször), jártam Ludwigsburgban, Bécsben és pár magyarországi településen. 
 
A lehető legjobban indult ez az év, hiszen izgalmakkal teli közel húsz óra után megszületett az unokaöcsim, most már keresztfiam. Ő a kulcsfigurája ennek az évnek. 🙂 
 
Sok klassz koncerten voltam, számtalan tartalmas beszélgetős találkozásom volt barátokkal, ismerősökkel, rengeteg érdekes, szórakoztató és tanulságos előadáson voltam, jókat ettünk, előfordult, hogy buliztunk is. Új embereket ismertem meg, mélyültek el új ismeretségek, ahogyan eltávolodások is voltak. 
 
Kirándultunk szép helyeken, volt egy nagyon szuper miccsezésünk a Normafán, meglátogattuk a Strand Fesztivált, többször voltam a Balatonnál, turistáskodtam néhány vendégemmel Budapesten, szuper hétvégét töltöttünk a szüleimmel Egerben. Mindeközben férjhez „adtuk” a nővéremet, albérletet váltottam: egy csodás nyugis környezetbe költöztem, nagyon jó lakótársakkal. 
 
Ez volt az első év, amikor állandó munkaviszonyom volt, két helyen. Kétszer lettem a hónap dolgozója a másodállásomnál, a színházban. A főállásom révén a sok tartalmas rendezvény mellett, szuper jó projektek megvalósításában vettem részt. 
 
Ez csak egy szelet 2017 óriástortájából.
Ha fele ennyire tartalmas lesz 2018, nyert ügyem van. 

Szerző:

szaboadeel

'92 nyarán láttam először napsugarakat egy székelyföldi kisvárosban, majd egy pár száz lélekszámú faluban cseperedtem fel, Kisgalambfalván. 2014 óta életvitelszerűen Budapesten töltöm a mindennapok jelentős részét.