Az 1914–1918 közötti eseményeket ismerjük; tan- és szakkönyvek, történészek sora rögzítette. Mindössze néhány generáció választ el ezektől a történésektől, mégis olyannyira távolinak tűnnek. A személyes érintettség az egyén és a közösség számára egyedivé teszi a visszaemlékezést. Így történt ez Kisgalambfalván is, egy derűs őszi napon, október 21-én, vasárnap.
Alapjáraton nem szeretem a telet. Mert hideg és rideg és sok csonttörős emlékem kapcsolódik hozzá.
… hogy legyen valami pozitív, az élet apró megszépítőiről. Budapestre költözésem elején lelkesen írtam arról, hogy milyen jól eső érzés erdélyi bármit látni itt. Ez azóta sem változott.
Memoár Évekkel ezelőtt több százan voltak a listámon. Igen, listát készítettem róluk. Reggel nagyon korán kezdődött és olyan késő estig tartott, hogy mikor már kapuzárás, alvás közeledett volna, még akkor is érkeztek néhányan. Napközben alig akadt annyi szabadidő, hogy a nagymamám szobájában, elbújva falatozgassunk egy keveset, hogy éhen ne haljunk.
A kedvenc kis kutyám kétéves, nagyon a szívemhez nőtt a kezdetektől fogva. Nálunk született, az addig kb. 10 évig hűséges Lédi kutyám kölykeként, aki egy éve adta fel az evilági harcot. Szimat már az első kuckóból kimászásnál szimpatikus figura volt, kis tappancsaival, amelyekből az egyik fehér.
Ki emlékszik még a nyáron eltévelyedett cicára? Kormi él és virul, sőt végre elkezdett arányaiban hozzánőni a füleihez. Egy dolog változatlan: napi céltevékenysége a pihenés maximalizálása, egyetlen motivációja még mindig a kaja. Amiért a szomszédokat is képes végigjárni.
2015. július 23─26. között ünnepi hosszú hétvége keretében zajlott a második alkalommal megszervezett Galambfalvi falunapok. A pályázat révén elkészült új aszfalt felavatása mellett sokszínű eseménysor várta csütörtöktől vasárnapig a Galambfalva községbe érkezőket. Az első három nap helyszíne Nagygalambfalva volt, a vasárnapi programkínálatnak pedig Kisgalambfalva adott otthont.