Felfedező szándékkal bandukolni az utcákon.

Mindenhová belesni, mindenre rácsodálkozni, beszippantani az új város hangulatát, az idegen közeget, ami napról-napra ismerősebbé válik.

Mindannyiszor új útvonalat keresni ugyanahhoz az úticélhoz.

Helyi ételeket kipróbálni vagy sokadjára is ugyanazt az ételtípust rendelni.

Rámosolyogni barátságos helyi arcokra.

Elveszettnek érezni magad, és forogni a telefonoddal, miközben a Google térkép próbálja betájolni a menetirányt.

Bemenni egy boltba és kíváncsian fürkészni a polcokat, hogy miféle más termékeket kínálnak, mint otthon.
Lefényképezni az összes szimpatikusnak tűnő kompozíciót.
Órákig válogatni a kismillió elkészített fotó közül a legjobbakat.
Csak nézni, és elveszni a tenger kékségében.
Más turistákat figyelni.

Utazni egy tömegközlekedési eszközön azon izgulva, hogy a megfelelő megállónál szállj le.

Úgy térni nyugovóra, hogy másnap egy újabb kalanddal teli nap indul.

Útitervet készíteni heteken át, böngészni a látnivalók, a jóra értékelt éttermek és kecsegtető programok iránt.

Repülőjegyet vadászni a lehető legelőnyösebb áron és elindítani a visszaszámlálást.

Fura helyzetekbe keveredni, amiből majd jó sztori kerekedik a baráti társaságban.

Kedves fogadtatásban részesülni, miután elárulod, hogy magyar vagy.

Az utazás végén új élményekkel felvértezve hazaindulni, letörölhetetlen mosollyal az arcodról.

Szerző:

szaboadeel

'92 nyarán láttam először napsugarakat egy székelyföldi kisvárosban, majd egy pár száz lélekszámú faluban cseperedtem fel, Kisgalambfalván. 2014 óta életvitelszerűen Budapesten töltöm a mindennapok jelentős részét.