Ma vettem át a múlthavi diákmunkás keresetemet. Ránézve a kapott szerény összegre, az jutott eszembe, hogy mennyire nehéz volt megkeresni.
#napividulás
Apunak gyakran vannak fapoénjai. Ezek általában, mint a fapoénok többsége, nem érik el az ingerküszöbömet. De a tegnapi…. visszatérő nevetésáradatot eredményezett.
Esti otthonízű sztori
… hogy legyen valami pozitív, az élet apró megszépítőiről. Budapestre költözésem elején lelkesen írtam arról, hogy milyen jól eső érzés erdélyi bármit látni itt. Ez azóta sem változott.
Várakozós időszak
Volt olyan időszak, amikor hónapokig alig volt időm magamra / olvasni / sorozatokat nézni. Akkor megfogadtam, hogy ha szabad leszek, akkor bepótolom ezeket a hiányosságokat.
Lapozzunk még egyet!
Aki bele-bele olvas a blogbejegyzéseimbe, az tudja, hogy mi az a KCSSK. Életem elmúlt egy évét itt töltöttem. A kollégiumról szóló blogbejegyzések vegyes érzelmi töltetűek voltak.
A kapunyitási pánikon túl
Megszerzed a diplomád, elvégzed a mesterképzést, majd rettegni kezdesz, hogy mi van, ha nem fogsz állást találni. Átéled a kapunyitási pánikot.
Vakít a Balaton kékje
Tegnap voltam első alkalommal a Balatonnál. (Siófok, Balatonfüred, Tihany)
Mi fán terem a kriminológia?
Úgy alakult, hogy kriminológus lettem. Ha már a diplomámra gyöngybetűkkel rávésik, néhány szót ejtenék azért róla, hogy miféle foglalkozás is ez. Vagyis inkább tudományterület.
Kolis sztorik 2.
Van a folyosón két szoba, ahol egész év során cserélődtek az emberek. Külföldiek, részképzéses vagy erasmusos diákok. Volt már két beazonosíthatatlan nyelven hangosan beszélő lány, tusfürdőt kölcsönző srác és még néhány másik, akik nem hagytak nyomot bennem. A kolis életemből, ha valami, akkor eme két szoba jelenlegi lakói kétségkívül emlékezetesek maradnak.