Van még néhány elmeséletlen történet, ami az emléktárban sorakozik és arra vár, hogy felelevenítsem, írott betűkké formáljam és elétek tárjam, kedves olvasók. Ilyen például az első saját szervezésű külföldi kirándulásunk, ami elindította az utazós-lavinát, amit a Covid-19 világjárvány fékezett meg.
Kényszerpihenőn a túrabakancsok
… de mielőtt pihenni tértek volna, láttak néhány szép helyet. Dobogókő – Visegrád (OKT-16), 2021.05.08. Az előző történet áprilisnál szakadt félbe, a soron következő túránk májusban volt, amikor egy könnyen megközelíthető szakaszt választottunk magunknak. Dobogókőn már jártunk a Kéktúra keretében is, hiszen a 15-ös szakaszt fordított útvonalon, innen teljesítettük Solymár irányába. 10-kor kezdtük a túrát …
Rege az első túráinkról
Piliscsaba – Hűvösvölgy (OKT–13), 2021. március 3. Ahogyan azt az előző bejegyzésben említettem 2021. március 3-án, egy napsütéses szerda reggelen kezdtük el az Országos Kéktúrát. A munkahelyváltás miatt felmerült szabadnap biztosította az alkalmat, így kevésbé forgalmas napom kezdhettük a másfél millió lépésből álló utunkat.
Hogyan lettem kéktúrázó?
A rövid vagy a hosszú válasszal kezdjem? Legyen a rövid: szereztem egy Kéktúra igazolófüzetet és elkezdtem gyűjtögetni a pecséteket. Hosszabb:
Részletek a karantén-naplómból
2020. augusztus 3., hétfő Tegnap kiragasztottam a kis piros „béklyót” és az üzenetem, amiben megnyugtatok minden kedves szomszédot, hogy nem megbetegedés áll a piros jelzés hátterében. Kár, hogy ebben a valóságban (ellentétben a virtuálissal) nincsenek visszajelzések, reakciók: hányan látták, hányan váltak dühössé, kedvelték vagy mi a manót reagáltak rá.
Pandémia vs. „szabadság” életképek
Mostanság egész sokat sétálok, jóval többet, mint azelőtt. Szerencsés helyzetben vagyok, mert egy kedves kolléganőm autóval bevisz munkába, de hazafelé 3-4 km távot sétálok azért, hogy ne kényelmesedjek el teljesen ebben a járványidőben. Azokon a napokon pedig, amikor munka után kitérőt teszek – mondjuk kozmetikus miatt – mindig hosszabb a séta. Tegnap többrendbelien gyalogoltam, először …
Kedves esti történet
Ez a jelenlegi állapot nyomasztó. Tegnap délután és főként ma reggel tört rám erőteljesen az a gondolat, hogy haza akarok menni. Az otthonomban, a kis háromszáz fős falunkban akarom túlélni ezt az időszakot, a szeretteimmel és nem egy fővárosban, tehetetlenül és egyedül. Ma este egy kicsit otthon éreztem magam a 679 km ellenére.
2019 utolsó csodanyaralása portugál földön
Hullámvasút utcák. Lépten-nyomon utcazenészek. Naphosszat nyitva tartó pékségek. (bezárnak egyáltalán?) Mosolygósan fogadó, segítőkész helyiek. Lélegzetelállító panoráma számtalan kilátóhelyről.
Gasztró-élmények Portugáliában
Annak az apropóját, hogy ez a bejegyzés épp most születik, az adja, hogy délután életem első vízilabda mérkőzésén voltam, ráadásul a női vízilabda válogatott EB döntőjén, ahol Oroszország és Spanyolország játszott. Mivel sosem voltam még vízilabdát nézni, nagyon fontos szakmai szempont szerint döntöttem el, hogy kinek drukkolok (a spanyol gasztronómiát jobban kedvelem).
Ünneplés stílusosan: tesós hosszú hétvége Mallorcán
Szívem szerint most beszúrnám azt a 35 perc 6 másodperces videót, amit a nővérem készített a nyaralás alatt rögzített GoPro-s felvételekből, kreatív koncepció mentén alapos, áldozatos munkájával. A videó megmutatná, hogy mennyi gyönyörű helyen jártunk, milyen mókás vagy éppen creepy pillanataink voltak és összességében mennyire zseniális nyaralást sikerült összehoznunk.