Kényszerpihenőn a túrabakancsok

… de mielőtt pihenni tértek volna, láttak néhány szép helyet.

Dobogókő – Visegrád (OKT-16), 2021.05.08.

Az előző történet áprilisnál szakadt félbe, a soron következő túránk májusban volt, amikor egy könnyen megközelíthető szakaszt választottunk magunknak. Dobogókőn már jártunk a Kéktúra keretében is, hiszen a 15-ös szakaszt fordított útvonalon, innen teljesítettük Solymár irányába.

10-kor kezdtük a túrát a szép napsütéses szombaton, négyesben, ahol a szokásos lélegzetelállító Dobogókői panoráma fogadott bennünket:

Visszanézve a képeket, az jut leginkább eszembe, hogy mennyire nehéz volt ez a túra. Nagyon sokat váltakoztak a felfelé-lefelé irányok, nagy szintkülönbségek voltak és kilométerügyileg is sok volt. Ilyen előzményekkel érkeztünk meg Visegrádra, ahol a legkedvesebb élmény Visegrád naplementés fényekbe öltözött csodálatos látványa volt.

Olyan látvány, amit sosem felejtek el, ami miatt megérte a sok fel-le mászkálás, az utolsó komp elkésése és ezáltal az izgalmas hazajutás, a hullafáradt buszozás és a háromnapi izomláz.

És hát…. ezután a túra után kezdődtek a térdfájdalmak. Érdekes, hogy 1 hét elteltével, egy hosszabb városi csavargás, amolyan ‘csajos’ napot követően léptem egyet a megszokott módon, de annyira belesajdult a térdem, hogy ezt követően napokig nehezemre esett járni. Ekkor még túlterhelésre gyanakodtam, hiszen szűk 3 hónap alatt több mint 100 km-t tettünk meg, amire eddig még nem volt példa az életemben…

Számokban a túra: 27 km, 9 óra 20 perc alatt teljesítve. Kiindulópont: Dobogókő, megközelíthető Pomázról közvetlen autóbuszjárattal.

Mátraszentistván – Mátraháza (OKT-20 1/2), 2021.06.05.

Már-már hagyománya kezd lenni annak, hogy június első hétvégéjén elvonulunk a barátaimmal egy túrázós, együttlevős, előszülinapi hétvégére. Ezúttal Mátraszentimrén töltöttünk néhány napot, beékelve egy rövid szakaszt a kéktúrából.

Tizenketten voltunk, reggeli után vágtunk neki a túrának, itt kivételesen nem tömegközlekedtünk, hanem kipróbáltuk azt a jól bevált kéktúrás szokást, hogy két autót a célban hagytunk, eggyel visszajöttek a sofőreink és így indultunk neki az útnak.

Nagyon szerettem ezt a szakaszt, sok gyönyörűszép része volt, emellett jó volt ilyen sokan együtt lenni.

A legszebb panoráma a Galyatetőn található kilátóról tárult elénk:

A legkedvesebb élmény az imént említett sok-sok panoráma volt, melyek majdhogynem végigkövették a teljes utunkat.

Mint minden sok személyes túrán, voltak itt is kisebb kellemetlenségek a résztvevők nem egyenletes tempójú túrázása miatt, illetve itt is fájt már a végére nagyon a térdem, de mindezeket leszámítva nagyon szép élményben volt részünk!

Számokban: 14,09 km, 22.510 lépés, 6 óra 30 perc alatt.

Kóspallag – Nógrád (OKT-17 1/2), 2021.10.02.

Az Országos Kéktúra útvonalán megtett 130 km után nyári szünetet tartottunk.

Október 9-ére meghirdették a Kéktúrázás napját, amely keretében több kisebb szakaszon voltak szervezett túrák. Természetesen bejelentkeztünk mi is, egy nagyobb csapattal, amelyből a végére 5 lelkes fő maradt.

De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre október 2-ánál tartunk.

Egy nappal előtte találtam ki, hogy mivel nem volt betervezett programunk hétvégére, mi lenne, ha a Kéktúrázás napján tervezett szakasz másik részét teljesítenénk, így a következő hétvégével a teljes szakaszt kipipálhatjuk. Elképzelésnek jó volt…

Ketten indultunk neki ennek a szakaszrésznek Zsolttal. Korán indultunk, hogy nyugisan teljesíthessük a túrát a korai sötétedést megelőzve.

Sajnos, 3-5 km után már megfájdult a térdem – hiába szereztem be új cipőt + túrabotot + térdszorítót. A fájdalom végigkísértette és beárnyékolta a túrát, az utolsó 5 km már nagyon szenvedős volt.

Mindezzel együtt nagyon szép volt ez a szakasz is, sok túrázóval, terepversenyzővel találkoztunk.

A Börzsöny legmagasabb pontjáról pedig ez a csodás panoráma tárult elénk:

Ezekkel a kilátókkal és panorámákkal nem tudok betelni..

Legkedvesebb élmény volt végigérni ezen a túraszakaszon és megtekinteni a Nógrádi várat annak reményében, hogy nemsokára a vasútállomást is láthatom:

Számokban: 22,70 km, 36.727 lépés, 8 óra 37 perc (az idő hosszúságára rásegített a jobb lábam vonszolása, több pihenő).

És a történetek itt most picit félbeszakadnak, mert bár elmentem a Kéktúrázás napjára, a térdem miatt félbe kellett szakítanom. Jártam már dokinál, nem nagy a baj, de az újabb kalandok előtt meg kell erősítenem a térdem és az ízületeimet. Addig régi sztorikkal szolgálhatok… 🙂