A rövid vagy a hosszú válasszal kezdjem?

Legyen a rövid: szereztem egy Kéktúra igazolófüzetet és elkezdtem gyűjtögetni a pecséteket.

Hosszabb:

Az Országos Kéktúra (rövidítve: OKT vagy Kéktúra) egy nagyon izgalmas kihívás, amelynek története az 1930-as évekig nyúlik vissza. Az OKT Magyarország északi részét járja végig, másfél millió lépésben, 1.168 km távolságban, 27 szakaszra bontva az útvonalat. Az egyes túraszakaszok változatos helyszíneken (kisebb-nagyobb szintkülönbségek, városi és erdei tájak, lenyűgöző panorámák), különböző hosszúsággal rendelkeznek. Vannak olyan túraszakaszok, amelyek 1 nap alatt simán teljesíthetőek, vannak olyan szakaszok, amelyek több napot vesznek igénybe.

Bevezetőnek ennyit terveztem, most már rátérek arra, hogy a címben lévő kérdésre választ találjak. Sokat hallottam, sok forrásból a Kéktúráról, de akárhányszor rákerestem az interneten, arra a következtetésre jutottam, hogy úgysem tudnám teljesíteni, márpedig én nem kezdek bele olyan tevékenységbe, amit félbe hagyok, nem teljesítek.

Ez akkoriban igaz is volt, hiszen a két munka és a sok utazás között valóban nem fért volna bele a másfél millió lépkedés.

Aztán elérkezett a világjárvány, ami mindenki számára szabaddá tett rengeteg időt.

Régóta áhítoztam valami hobbira, de a túrázásra sosem tekintettem hobbiként.

Egyre többet utaztunk, kirándultunk belföldön. Az érzés, hogy mennyire szeretek új helyeket felfedezni, a természetben lenni, még inkább felértékelődött.

Aztán megérkezett a mindennapjaimba Zsolt, aki szintén szeret kirándulgatni. A sokadik közös kirándulásunk után, februárban felmerült a kérdés, hogy megpróbáljuk-e közösen teljesíteni a Kéktúrát, hogy legyen valami strukturált formája is a kirándulásainknak. A válasz igen volt és nem véstük törvénybe, hogy csak együtt mehetünk kéktúrázni. Előfordul, hogy kettecskén megyünk, de voltunk már 8-an is, és a továbbiakban is úgy tervezzük, hogy lesznek kettes és lesznek csoportos túrák.

 2021. március 3-án volt az első Kéktúránk, azóta további 3 szakaszt teljesítettünk.

Most épp egy kis technikai szünetet tartunk egyéb elfoglaltságaink miatt, de amellett, hogy mindig megosztok egy best-of fotós összefoglalót a közösségi médiában, néhány sorban szeretnék élménybeszámolót is írni, akár így tömbösítve, ahogyan az első 4 szakaszról fogok.

Bízom benne, hogy érdekes lesz számotokra, és tudok néhány hasznos gondolatot is belefoglalni, ha Ti is elindulnátok egy úton…

– Indulj el egy úton,
én is egy másikon.
Hol egymást találjuk,
egymásnak se szóljunk.
 
– Az, ki minket meglát,
mit fog az mondani?
– Azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk.

Szerző:

szaboadeel

'92 nyarán láttam először napsugarakat egy székelyföldi kisvárosban, majd egy pár száz lélekszámú faluban cseperedtem fel, Kisgalambfalván. 2014 óta életvitelszerűen Budapesten töltöm a mindennapok jelentős részét.