Szívem szerint most beszúrnám azt a 35 perc 6 másodperces videót, amit a nővérem készített a nyaralás alatt rögzített GoPro-s felvételekből, kreatív koncepció mentén alapos, áldozatos munkájával. A videó megmutatná, hogy mennyi gyönyörű helyen jártunk, milyen mókás vagy éppen creepy pillanataink voltak és összességében mennyire zseniális nyaralást sikerült összehoznunk.
Mivel sok benne a túl személyes, cenzúrázásra szoruló rész, ezért maradok a jól bevált írásalapú mesélésnél.🙈
A történet ott kezdődött, hogy 1989. április 9-én napvilágot látott a nővérem.👶 A 30. évfordulójára ennek a csodás napnak, megérdeklődtem, hogy milyen ajándékkal kedveskedhetek a számára. A válasz: utazzunk el valahová együtt. Elkezdtem tehát kutakodni, kerestem repülőjegyeket Madridba, Barcelonába, Olaszország több pontjára. A fő szempont az volt, hogy a lehető legjobban tudjam összeegyeztetni a stuttgarti repülőjáratokat a budapesti járatokkal, hogy amennyire lehet, mihamarabb egy időben és térben legyünk.
Mallorca teljesen véletlenül került képbe, amikor kutakodásom során a spanyolországi úticéloknál ott lebegett és kíváncsiságból rápillantottam a lehetőségekre. A lehető legjobb megoldásnak bizonyult, mert bár (költséghatékonysági okokból) kisebb kitérőket tettem (Bécsből mentem és Debrecenbe érkeztem), félóra különbséggel érkeztünk és távoztunk a szigetről.
Mivel az utazásaim sokszor intuitívak, istenigazából el sem tudtam képzelni, hogy milyen csodálatos helyre megyünk. Akkor kezdett tudatosulni igazán, amikor elkezdtem tervezni.👀
Amint az a korábbi bejegyzésből kiderült, hatalmas mázlink volt az autóval, de hasonlóképpen a szállással is. Nagyon nagy kedvezménnyel (mivel még épphogy szezonon kívül voltunk) kaptunk egy tengerre néző szobát egy menő 4 csillagos hotelben.
Csütörtök délutántól vasárnap délelőttig tartott a csodanyaralás.
A tervezésem során kiderült, hogy egy barátom nemrégiben járt Palma de Mallorcán, és adott pár nyerő tippet az utazáshoz. Az összes kisvároska, ahová ellátogattunk, az ő javaslata alapján került kiválasztásra.
A kalandos autóbérlés után bementünk a fővárosba szétnézni, ha már a közelében voltunk. Megnéztünk egy kilátót, autókáztunk egyet a városba – példának okáért egy behajtani tilos utcát is megjártunk, ami miatt küldtek is később egy kedves kis büntetést nosztalgia címén. Utána átutaztunk az Alcudia nevű településre, ahol elfoglaltuk a szállást, sétáltunk egyet a környéken és a parton.
Másnap korán keltünk és útnak indultunk a Cap de Formentor nevű kilátóhoz. Indulás előtt egyedi programunk volt: csodás kis fekete BMW-nkről nedves törlőkendővel tisztogattuk le az éjszakai áldást, mivel néhány madárka alkalmas felületnek találta az ürüléke ráhelyezésére.💩 Mondhatni szerencsés reggel.
Annak ellenére, hogy esőt jósoltak végig – a szeles időjárást leszámítva – gyönyörű napsütésben csodálhattuk a hiperszuperkék tengert, a szilárd sziklákat, a kissé háborgó hullámokat, a fölöttük hűségesen köröző sirályokat, az utak mentén díszelgő pálmafákat.
Mint később kiderült, pár nappal később, nagy nemzetközi bringás találkozó volt, ezért számtalan biciklis keresztezte az utunkat, néha meg is nehezítve az eleve szűk utakon történő közlekedést.
Pénteken még Alcudiában mászkáltunk, ahonnan egy rohamosan közeledő vihar üldözött be egy étterembe, majd vissza a szállásra wellnessezni.
Másnap városnéző körútra indultunk. Megnéztük Sóllert, a kis aranyos városkát, az autentikus, zajos piacával, Deiat a kedvenc településemet, amelynek ámuldoztam a szépségétől, és ahol életemben először láttam citromfa ültetvényeket a kertekben, Valldemossát, amelynek a kikötője a világ egyik legveszélyesebb útszakaszaként van nyilvántartva (egy nem túl szerencsés véletlen folytán kipróbáltuk, nagyon para volt) és Esporlest, ahol a tyúkok a kertben nem kukoricát majszoltak, hanem narancsot eszegettek a fáról.
Napfelkelte a hotelszobából.
GPS-en a Port de Valldemossa.
Narancsozó tyúkok.
A kedvenc ékszerdoboz: Deia.
Vasárnapra a visszautazás, autóleadás és a reptér maradt.
Ez volt az első tesós kirándulásunk.
De nem az utolsó. 🙂
💙
