2020. augusztus 3., hétfő
Tegnap kiragasztottam a kis piros „béklyót” és az üzenetem, amiben megnyugtatok minden kedves szomszédot, hogy nem megbetegedés áll a piros jelzés hátterében. Kár, hogy ebben a valóságban (ellentétben a virtuálissal) nincsenek visszajelzések, reakciók: hányan látták, hányan váltak dühössé, kedvelték vagy mi a manót reagáltak rá.
Igazából nem is vagyok egyedül. Ha jól számoltam 100-150 hangya társaságában töltöm a karantént, akik nyaranta elő szoktak bukkanni a semmiből. (…)
2020. augusztus 4., kedd
Poszt-Kisgalambfalvás Depresszió
Csőtörés a konyhában
2020. augusztus 5., szerda
Estére mindig nagyon fáradt leszek – nem értem miért, hiszen sosem volt még ennyire ingerszegény az életem.(…) Próbálok beiktatni napi rutinokat, hogy strukturáltabb legyen a napom. (…)
2020. augusztus 7., péntek
(…) Hatodik napja vagyok „tömlöcben” és a kezdeti nehézségek ellenére egészen jól viselem. (…) A nap szépen süt, mázli, hogy a napot nem izolálhatják. A teraszról is jó napfürdőzni, bár nyilván a Balaton partján is el tudnám viselni.
2020. augusztus 8., szombat
Az a (túlélési) stratégiám, hogy próbálok minél kevesebbet gondolni a „kinti” világra. Még csak gondolatban sem lépem át a küszöböt. Arra fókuszálok, amit bent tudok megvalósítani, a leghatékonyabb időfelhasználásra törekszem. (…)
2020. augusztus 12., szerda
Semmisemsikerül, amihezhozzáérekelromlik napok a „normális” hétköznapokban is vannak – bár talán most a bezártság miatt most élesebb. (…) A mai nap mottója: ha madárnak születtem volna, már rég kidobtak volna a fészekből.
2020. augusztus 13., csütörtök
A hangyák elvonultak, két napja már jelét sem mutatják létezésüknek. (…) 11 napja került ki a piros cetlim. Ezerrel vágom a centit már és bár lenne mit csinálnom ezen a 66 nm-en is (ma azzal poénkodtunk Delivel, hogy egy 15 cm-es vonalzóval igazán végigmérhettem volna már a lakást), de nem vagyok túl proaktív.
(…) Már csak egy este, egy félmunkás, fél-szabad-délutános nap, és egy teljes nap van hátra, aztán szabadság. Mennyire jó érzés lesz átlendíteni a bokám a küszöb fölött, egyenesen a barna lábtörlőre, majd lesétálni a két emeletnyi lépcsősoron (4 rövid lépcsőforduló összesen), belesni a postaládába megszokásból, kinyitni a kijárati ajtót és megérezni a levegő 360 fokos körülölelését. A levegőét, ami nem csak az ablakon szűrődik be vagy a teraszon észlelhető, hanem a szabad létem pillanataiban. (…) Közben írom a listát, hogy hová szeretnék elmenni a szabadulásomat követően. Jobbára: mindenhová, bárhová.
2020. augusztus 14., péntek
(…) már nagyon pislákol az a fény az alagút végén. 28 óra múlva ismét szabad leszek. (…) Ha egy valamire jó volt ez a tizennégy nap, akkor az az is lehetne, hogy kicsit kiszakadtam a COVID-os mindennapokból: a kötelező maszkviselésből, az állandó (már-már kényszeressé váló) kézmosás-kézfertőtlenítés kombóból, a „kötelező” small talkokból arról, hogy vírushelyzet van és milyen pocsék ez az év…
2020. augusztus 15., szombat
(…) Azt hiszem 14 nap után (+előtte a két hét Erdélyországban) újra kell építeni kicsit a mindennapokat, vissza kell állni a megszokott rendre. (…) 1 óra 20 perccel a hatósági karanténom lejárta előtt ünnepélyesen lezárom a karantén-naplómat egy ponttal a mondat végén. Pont.
