Piliscsaba – Hűvösvölgy (OKT–13), 2021. március 3.

Ahogyan azt az előző bejegyzésben említettem 2021. március 3-án, egy napsütéses szerda reggelen kezdtük el az Országos Kéktúrát. A munkahelyváltás miatt felmerült szabadnap biztosította az alkalmat, így kevésbé forgalmas napom kezdhettük a másfél millió lépésből álló utunkat.

Piliscsabáról indultunk, ahol a bevezető szakasz a településen vezetett át. Ezt kicsit sem bántuk, mert betekintést nyerhettünk a kisváros hétköznapi életébe, végighaladva csodaszép és kevésbé népszerű lakóterületeken is.

Legkedvesebb pillanat a Trianon-emlékmű megtalálása volt.

A városból kiérve egy hosszabb erdei sétánk volt, kellemes terepen, hóvirág borította tájjal megfűszerezve.

Aztán megérkeztünk Nagy-Szénásra, ahonnan a túra legszebb panorámája tárult elénk:

Eddig ez volt a legtöbbet emlegetett túrám, mert nagyjából ettől a ponttól kezdve iszonyatosan kezdett fájni a lábam (valószínűleg amiatt, hogy a túracipő választással mellélőttem, mert – bár nagyon sok helyen utánaolvastam, hogy 1 számmal nagyobb méretet érdemes választani – nagyon megtetszett egy cipő, ami csak a méretemben volt és makacs székely módjára megvettem), és a hátralévő 10 km-t úgy tettem meg, hogy sajgott az összes lábujjam. Ennek azóta is van nyoma, lila nagylábujj-köröm formájában.

Nagyjából 1-2 nehéz rész volt, alapvetően kellemes és könnyű túra volt, szép helyeken, végighaladtunk Nagykovácsi mellett, ami igazi ékszerdoboznak tűnik, érintettük a Remete-hegyet és felfedeztük Hűvösvölgy legszebb részeit is.

Számokban: 24 km, 35.352 lépés, menetidő: 7 óra 16 perc.

Dobogókő – Rozália téglagyár, Solymár (OKT–15) – 2021. március 13.

Miután már tíz nappal később túra-kompatibilis lett a lábam, nekivágtunk a következő szakasznak, ami egyben egy kis felüdülés is volt a számomra: 8 résztvevő számára szervezhettem a túra logisztikáját. Az eredeti útvonal másik irányba lett volna, de mivel a Kéktúra szabályzata megengedi, arra való tekintettel, hogy még kezdők vagyunk és a 8 órás kijárási korlátozásra is figyelnünk kellett, fordítottan teljesítettük.

A reggel nagyon hűvösen indult, 9 után indultunk utunkra Dobogókőről, ami napunk legszebb panorámáját nyújtotta:

Többször jártam már Dobogókőn, de minden egyes alkalommal elbűvöl.

A túra további része változatos volt: Pilisszentkereszt, Dera-szurdok, Pilisborosjenő, Teve szikla tengelyén haladva sok szép táj köszön vissza. Az egész út harmonikus, megnyugtató és csodaszép.

A legkedvesebb élmény az volt, hogy nagyobb csapatban mentünk, így mindenkivel – olyan személyekkel is, akikkel régen találkoztunk – alkalmunk nyílt beszélgetni kicsit.

Számokban: 23 km, menetidő: 8 óra 30 perc.

Hűvösvölgy – Rozália téglagyár, Solymár (OKT–14), 2021. március 28.

Ugyanaz a végcél, más kiindulópont. Mivel az előző túrát fordított útvonalon teljesítettük, így ennek a túrának is ugyanaz lett a célpontja, csak másik megközelítésből.

Ezt a szakaszt már végigjártam tavaly, egy kedves barátnőmmel, de akkor még pecsét és igazolófüzet nélkül. Így egy szombat este kitaláltuk és vasárnap teljesítettük Zsolttal.

A legkedvesebb pillanata a túrának, hogy az előző két túrán végigkísért hóvirág-tengerek képe mellett, amolyan tavasz hírnök-kíséretként előbukkantak az első ibolyák is.

Utunk felénél a legszebb panorámát a Hármashatárhegy nyújtotta, amit nagyon gyakran látogatunk, mivel közel van a lakóhelyünkhöz. Ez is megunhatatlan kategória. 👀

Számokban: 15,41 km, 21.817 lépés, kereken 4 óra alatt teljesítve. Az idő rövidségéhez hozzásegített a nem túl kellemes szélfújás, ami miatt túl sokat nem ücsörögtünk egy helyben.

Dorog – Piliscsaba (OKT–12), 2021. április 3.

Mivel a határzár a húsvéti hazamenetelt sem támogatta, ezért ismét összegyűltünk néhányan, hogy a hosszú hétvégét kihasználva túrázzunk egyet. Hatan indultunk útnak (a pontosítás kedvéért: ugyanennyien értünk be a célba) és fedeztük fel a tavasz befészkelődésének jeleit a csodaszép természetbe.
Az előző túra kapcsán említett, előbukkanó ibolyák már nagyon merészen terítették be a terepet, de mellettük számos egyéb virág is színesítette az utunkat.
A legszebb panoráma a Piliscsév felé vezető úton tárult elénk, emebben a különleges fél-árnyék, fél-napsütéses szélfútta atmoszférában:

A szél okozott néhány kellemetlen pillanatot is a túra során, a változó hőmérséklet és az erős széllökések nem mindig voltak ínyünkre.

Ha már kellemetlenségek: az utolsó kilométereket megnehezítő körülmény volt a homokszerű talaj, ami szokatlan volt az erdei úton és a rajta közlekedés sem volt egyszerű, főleg úgy, hogy már volt néhány kilométer a lábainkban.

Ezen a tipikus utat megörökítős fotómon (ilyen fotót minden túrán készítek) némiképp látszik a fura talaj:

Na, de legalább egy kis tengerpart-feeling is csempésződött a mindennapjainkba.

Számokban: 19 km, 31.289 lépés, 6 óra 20 perc.

Folytatjuk! 💪

Szerző:

szaboadeel

'92 nyarán láttam először napsugarakat egy székelyföldi kisvárosban, majd egy pár száz lélekszámú faluban cseperedtem fel, Kisgalambfalván. 2014 óta életvitelszerűen Budapesten töltöm a mindennapok jelentős részét.