Apunak gyakran vannak fapoénjai. Ezek általában, mint a fapoénok többsége, nem érik el az ingerküszöbömet. De a tegnapi…. visszatérő nevetésáradatot eredményezett.
Szeptember elseje óta dolgozom a Katona József Színháznál, a Kamrában nézőtéri munkatársként. Másodállásnak szántam, a fő, teljes munkaidős állásomat azóta is keresem. Szóval a fél virtuális világ már tudja, hogy kétségbeesetten munkát keresek. Aputól emiatt érdeklődnek is arról, hogy találtam-e munkát. Ő pedig kitalált egy frappáns választ, ahelyett (mint pl. én), hogy 15 perces körítéssel mesélné el a helyzetet.
(képzelt dialógus következik, viszont megtörtént párbeszéd(ek) alapján)
– Talált már munkát a lányod?
– Igen, igazgató az egyik budapesti színházban.
– Nahát! Tényleg???
– Aha, igazgatja a székeket és az embereket.
:))))
Optimista, ironikus, igazságtöltetű válasz. Tetszik. 😀
