Mi fán terem a kriminológia?

Úgy alakult, hogy kriminológus lettem. Ha már a diplomámra gyöngybetűkkel rávésik, néhány szót ejtenék azért róla, hogy miféle foglalkozás is ez.

Vagyis inkább tudományterület.

Mikor anno, öt évvel ezelőtt (tejóég, de régen) a kommunikáció szakot választottam alapszakomnak, számtalan olyan kérdéssel kerültem szembe, hogy na jó, kommunikáció, de akkor mi a csuda is ez, mi leszel ha nagy leszel?? Akkor még nem sejtettem, hogy három évvel később, kriminológia szakos tanulmányaim alatt sokkal-sokkal nehezebb dolgom lesz, amikor nekem szögezik ezt a kérdést.

Teljesen érthető, hogy sokan nem tudják mit is tartalmaz a kriminológia tudományága, hiszen viszonylag újkeletű, csak egy darab mesterképzés van Magyarországon pár éve. Számomra sem volt egyértelmű az elején, bármennyire küzdöttem érte, hogy itt tanulhassak, kb. az első két hónap után sikerült pozicionálni magam és a szakot.

Egyszer valaki azt mondta, hogy úgy is meg lehet határozni valamit, ha nem arra válaszolsz, hogy mi az, hanem, hogy mi nem. Kezdjük ezzel.

Mivel nem leszek C.S.I-os, sem a miami, sem a new york-i, sem egyéb helyszínelőkhöz hasonló munkát nem fogok végezni és hullákat körözni sem azért, hogy felderítsem a bűnjeleket.

De akkor mi lettem?

– Egyelőre diplomás munkanélküli.

Kriminológusi állás (mivel egyelőre folyamatban van az akkreditációja) nincs. Viszont (elvileg!) a rokonszakmákban elhelyezkedhetünk, így a segítő szakmákban (pl. áldozatsegítés), az igazságszolgáltatás környékén (pl. pártfogó felügyelő, reintegrációs tiszt, mediátor), bűnmegelőzési szakemberként, kutatóintézetekben.

Ennél azonban sokkal fontosabb szempont az, hogy mit adott hozzá a tudásomhoz ez a két év.

• Témába kerültem az alapvető jogi fogalmakkal, jogszabályokkal.
• Rengeteg szociológiai, pszichológiai és biológiai elméletet tudok a bűnelkövetők megítéléséről, számos elméletet a bűnözés társadalmi beágyazottságáról és lehetséges okairól.
• Szociálisan érzékenyebb lettem a hátrányos helyzetű vagy hátrányos megkülönböztetésben részesülő társadalmi csoportokkal szemben.
• Képben vagyok az alapvető bűnözési statisztikai adatokkal és ezek értelmezéseivel.
• Felismerem a punitív populizmus jeleit, ezáltal kevésbé manipulálhatnak vele.
• Az eddigieknél is jobban tudom, hogy hogyan kell jó kutatást végezni.
• A helyszínelőkhöz és népszerű sorozatokhoz (Gyilkos elmék) visszakanyarodva: félévig heti három órán át élvezhettem a kriminálpszichológia érdekességeit.
• Átláthatóbb számomra a társadalompolitika és a szociálpolitika rendszere, sőt a gyermekvédelem is közelebb került (picit) hozzám.
• Többet tudok az adatvédelemről, a fogvatartottakról és az áldozatokról.

Hogy ezeket miben tudom hasznosítani, az még a jövő titka. A papír alapú elhelyezkedési lehetőségek felsorolása nem feltétlenül arányos a munkaerő piaci lehetőségekkel…

Számos negatívumot is írhatnék a képzéssel kapcsolatosan, de nem fogok. Mert a kilátástalan közeljövő ellenére, komolyan véve a szakot, sokat tanultam, fejlődtem és kaptam tőle.

Budapest, 2016. június 27.

Képek forrása: Google.