Szlovéniában, Muravidéken többször jártam korábban, munkaügyben. Egy szép novemberi szerdán úgy adódott, hogy Celje – Veszprém kézilabda meccsre ment a párom, akihez örömmel csatlakoztam egy kis világlátás reményében. Többszöri alkalommal átszelve az ország javarészét felfigyeltem arra, hogy mennyi dombra/hegyre épült templom található Szlovéniában. A Celje felé tartó úton is ezt fürkésztem. Érdekes, mennyire jellegzetes ez …
„Szürke november” aggatják rá szegény hónapra a kevéssé pozitív jelzőt s még a péntekek is „black friday”-ok. Épp egy ilyennek tűnő délután a mai is. Alig néhány perc van 17 óráig és már koromsötét honol kint. Eszembe jut, hogy mostanság az év második felében már nem nagyon szoktam utazni, valahogy mindig a végét járja a …
Remélem, senki nem gondolta azt, hogy úgy számolok be olaszországi élményekről, hogy kihagyom belőle a legfontosabbat: az utánozhatatlan, a felülmúlhatatlan, a kifogástalan, a megunhatatlan, a mindig magával ragadó, a csalódást sosem okozó ÉTELEKET. Egyszerűen bármit tesznek elém Olaszországban -még ha csak egy bruschettát vagy egy miniszelet focacciát is – ízlik. Az én gasztronómiai világomban az …
Néhány nappal ezelőtt (tizenhattal – de ki számolja) ebben az órában már fáradtak voltunk. Jólesően fáradtak. Sőt, az összes fáradtságtípus közül ez a ‘kedvenc’ fáradtságom, amikor a csodás látnivalók egyvelege és az ezekért tett több tízezer lépés okozza. Minden alkalommal, amikor visszatérek egy utazásról, a kezdetekben nagyon feltöltve érzem magam, a megszerzett élmények adta lendülettel …
Mintha a mesék földjén járnék. Betoppanunk a kis alagúton át az óváros rejtett világába. Ámulunk-bámulunk. Ahogy bódorgunk a lépcsősorok között, arra várok, hogy valamelyik sötét zugból előbukkanjon egy tündér vagy egy manó. Az egész éjszakán át tartó esőzés és a reggeli zivatar átszervezésre kényszeríti a programunkat. A tengerpartos tervet elnapoljuk, helyette városlátogatásra indulunk Materába, ami …
A legutóbbi Kéktúra történetet ott fejeztük be, hogy kényszerpihenőre küldtem a túrabakancsokat és a térdeim megerősítésére fektettem a hangsúlyt. Ennek már közel egy éve. A jó hír: a téli-tavaszi 4-5 hónapos kezelés meghozta hatását és ebben az évben (le is kopogom gyorsan) térdfájás nélkül túrázhattam. Lesznek régebbi kéktúra-sztorik is, most azonban a néhány nappal ezelőtti …
Minden kedves blogolvasó tudja már, hogy Olaszország a szívem csücske (ha ez új információ, akkor ejnye-bejnye, úgy tűnik nem olvasott el túl sok bejegyzést). Idén volt szerencsém kétszer is ellátogatni és egyre délebbre merészkedem. Míg a legelső látogatásom során az ország egyik legismertebb északi pontjára, Milánóba utaztam, január végén már a csizmaszár közepén, Rómában jártam, …
Felfedező szándékkal bandukolni az utcákon. Mindenhová belesni, mindenre rácsodálkozni, beszippantani az új város hangulatát, az idegen közeget, ami napról-napra ismerősebbé válik. Mindannyiszor új útvonalat keresni ugyanahhoz az úticélhoz. Helyi ételeket kipróbálni vagy sokadjára is ugyanazt az ételtípust rendelni. Rámosolyogni barátságos helyi arcokra. Elveszettnek érezni magad, és forogni a telefonoddal, miközben a Google térkép próbálja betájolni …
Egyik reggel ugyanazt a cipőt vettem fel, mint amiben az olaszok fővárosában sétálgattam. El is indult a nosztalgia-gép. A buszmegállóban állva, három másik utastárssal együtt, az jutott eszembe, hogy az olaszok biztosan nem azt csinálnák, mint mi.
Az utazásokkal mindig úgy voltam, hogy mihelyst visszacsöppenek a budapesti mókuskerekembe, szürreálissá válik az utazás. Távolinak tűnik és olykor az a kérdés is felmerül bennem, hogy megtörtént vagy csupán álmodtam…? Nincs ez most sem másként. Pedig egy héttel ezelőtt még egy olasz vendéglátóhelyen ücsörögtünk, a dolce vita életérzéssel.