Remélem, senki nem gondolta azt, hogy úgy számolok be olaszországi élményekről, hogy kihagyom belőle a legfontosabbat: az utánozhatatlan, a felülmúlhatatlan, a kifogástalan, a megunhatatlan, a mindig magával ragadó, a csalódást sosem okozó ÉTELEKET. Egyszerűen bármit tesznek elém Olaszországban -még ha csak egy bruschettát vagy egy miniszelet focacciát is – ízlik. Az én gasztronómiai világomban az …
Néhány nappal ezelőtt (tizenhattal – de ki számolja) ebben az órában már fáradtak voltunk. Jólesően fáradtak. Sőt, az összes fáradtságtípus közül ez a ‘kedvenc’ fáradtságom, amikor a csodás látnivalók egyvelege és az ezekért tett több tízezer lépés okozza. Minden alkalommal, amikor visszatérek egy utazásról, a kezdetekben nagyon feltöltve érzem magam, a megszerzett élmények adta lendülettel …
Mintha a mesék földjén járnék. Betoppanunk a kis alagúton át az óváros rejtett világába. Ámulunk-bámulunk. Ahogy bódorgunk a lépcsősorok között, arra várok, hogy valamelyik sötét zugból előbukkanjon egy tündér vagy egy manó. Az egész éjszakán át tartó esőzés és a reggeli zivatar átszervezésre kényszeríti a programunkat. A tengerpartos tervet elnapoljuk, helyette városlátogatásra indulunk Materába, ami …
Minden kedves blogolvasó tudja már, hogy Olaszország a szívem csücske (ha ez új információ, akkor ejnye-bejnye, úgy tűnik nem olvasott el túl sok bejegyzést). Idén volt szerencsém kétszer is ellátogatni és egyre délebbre merészkedem. Míg a legelső látogatásom során az ország egyik legismertebb északi pontjára, Milánóba utaztam, január végén már a csizmaszár közepén, Rómában jártam, …
Egyik reggel ugyanazt a cipőt vettem fel, mint amiben az olaszok fővárosában sétálgattam. El is indult a nosztalgia-gép. A buszmegállóban állva, három másik utastárssal együtt, az jutott eszembe, hogy az olaszok biztosan nem azt csinálnák, mint mi.
Az utazásokkal mindig úgy voltam, hogy mihelyst visszacsöppenek a budapesti mókuskerekembe, szürreálissá válik az utazás. Távolinak tűnik és olykor az a kérdés is felmerül bennem, hogy megtörtént vagy csupán álmodtam…? Nincs ez most sem másként. Pedig egy héttel ezelőtt még egy olasz vendéglátóhelyen ücsörögtünk, a dolce vita életérzéssel.
Egy negyednapot töltöttem Velencében, ami – valljuk be – vajmi kevés. Így pusztán nyolcórányi első benyomások gyanánt néhány észrevételt rögzítek, a 230 dokumentált pillanatból kiragadva 5-öt (a közösségi médiát már úgyis teleszórtam sokkal több képpel :)).
A születésnapom (bár igyekeztem az utazás örömére koncentrálni a kisajátítás helyet) firenzésen telt. A reggelihez csodálatos helyszínt találtunk, mely a Rosalia névre hallgatott. Kívülről szimpatikus kis helynek tűnt, betérve ez az érzés csak hatványozódott.
Minden a „szerelem első látásra” jelenséggel kezdődött. 2018 júliusában lobbant fel a láng, amikor a légi útvonalak egyik járata földet ért. Ekkor lépkedtem először olasz földön. A három nap, amit Milánóban töltöttem (amit többen nem is tartanak igazi olasz városnak) meggyőzött arról, hogy amíg tehetem minden évben el kell látogatnom ebbe a meseszép országba.
Arra gondoltam, hogy most egy sztorival indítok, és majd a következő bejegyzésben mesélem el az utazás részleteit.