Egy negyednapot töltöttem Velencében, ami – valljuk be – vajmi kevés. Így pusztán nyolcórányi első benyomások gyanánt néhány észrevételt rögzítek, a 230 dokumentált pillanatból kiragadva 5-öt (a közösségi médiát már úgyis teleszórtam sokkal több képpel :)).
Hogy kerültem Velencébe? A Ryanair néha megörvendeztet a repülőjegy akcióival, egy ilyen alkalommal szembejött velem egy nagyon jutányos árban lévő, oda-vissza repülőjegy Budapest – Velence között, szombat déltől vasárnap 14 óráig. Megragadtam az alkalmat, megkérdeztem a velem szemben ülő barátnőmet, hogy mit szól a kiránduláshoz és néhány perccel később bevéstem a naptáramba az újabb kirándulós időpontot.
Mivel csak egy hétvégés kimozdulás és ennek is jelentős részét az utazás teszi ki, ezért nem terveztük túl, inkább a sétálásra, a velencei hangulat magunkba szívására fókuszáltunk. Pár látnivalót jegyeztünk fel magunkat, néhány jóra értékelt étterem társaságában (a Tripadvisor az egyik legnagyobb mankóm az utazás szervezéseknél).
Most kivételesen még „melegében” vésem le a gondolatokat, ugyanis most, vasárnap este, már a budapesti szobámban ülök, de ma reggel még a Velence melletti Mestrében ébredeztem, ahol tegnap éjszaka álomra hajtottam a fejem, de szombat reggel még ugyanebben a szobában ébredtem, ahonnan ezen sorokat írom.
1. Velence sokkal nagyobb, mint hittem. A fejemben valami különös oknál fogva jelentősen kisebb városkaként élt Velence. Meglepetésként ért a zegzugos földi és vízi járatok rengetege.
2. Ha látni akarod a must-seen helyeket, az tömeggel jár. Az összes híres-neves látnivaló iszonyat embertömeggel járt együtt. Szerb Antalnak igaza volt. Az Utas és holdvilág narrátorának meglátásában legalábbis, amikor azt írja, hogy Velencében a hömpölygő tömegeket követve eljutsz mindegyik nagyobb látnivalóhoz, azonban a tömegből kilépve, bármelyik kis utcában továbbhaladva nyugalomra és apró kincsekre lelhetsz. Miután felfedeztük az Utas és holdvilág nyomán ezt a jelenséget, előszeretettel éltünk vele. Nagyobbra értékeltük a „kevésbé népszerű” tereket. A képek publikálása után többen üzentek meglepetten, hogy hogy nem volt tömegnyomor a turistáktól? Igazából az volt, csak nem ott, ahol mi jártunk.
3. Gondola, gondola mindenhol. De egyébként: gondolásnak lenni nagyon kemény meló lehet. A szó fizikai értelmében is, látszólag komoly karmunka és állóképesség kell hozzá, és egyéb tekintetben is. Sok türelem kell hozzá (mint általában, ha emberekkel dolgozol), amellett, hogy megnyerő személyiségnek, és még jó fotósnak is kell lenned. Respect.
4. Velencének zseniális kültéri helyszínei vannak egy hangulatos take-away reggelihez. A Grand Canale partját kétszer is teszteltük, de a csatornák mellett is ücsörögtek reggelit falatozó sorstársak.
5. Kevésbé van kanális-szag, mint, amire számítottam.
6.Túlárazott város, de az Aperol Spritz sokkal olcsóbb, mint bárhol, ahol eddig kóstoltam.
7. Romantika, romantika mindenhol. Gondola, bor, sikátorok, rózsával sétáló árusok…
8. Sosem találkoztam még a kék (víz) ennyi gyönyörű árnyalatával (kivéve: Plitvicei-tavak).
9. Kevés helyi arcot látni az utcákon. Viszont, akiket igen, ők nagyon autentikusak.
10. Az olasz gasztronómia sosem okoz csalódást. A legnagyobb hiányérzet mindig az olasz földön járást követő első itthoni étkezésnél jelentkezik, amikor nem esik jól semmi más, az olasz kulináris élményeim után vágyódom.
Velence, reményeim szerint viszontlátjuk egymást!
[…] a szívem csücske. A milánói, a toszkán és a velencei látogatás után most délebbre merészkedtem. Úti célom nem volt más, mint az örök város, […]