Napsütötte. Ízekimákszerelmek. (Toszkán élménybeszámoló)

Minden a „szerelem első látásra” jelenséggel kezdődött. 2018 júliusában lobbant fel a láng, amikor a légi útvonalak egyik járata földet ért. Ekkor lépkedtem először olasz földön. A három nap, amit Milánóban töltöttem (amit többen nem is tartanak igazi olasz városnak) meggyőzött arról, hogy amíg tehetem minden évben el kell látogatnom ebbe a meseszép országba.

Nagyjából 16 évvel ezelőtt a DVD-s gyűjteményünk része lett, a Napsütötte Toszkána című film elvarázsolt. A csodás hangulat nem csak a mozivásznon létezik.

Az utazás apropóját az évi látogatás fogadalma adta, a pünkösdi hosszú hétvége pedig felkínálkozott időpontként. Már csak cseresznye volt a habos torta tetején, hogy a 27. születésnapom is erre a hétvégére esett.

Hetekig, majdnem hónapokig lestem a repülőjegyeket, hogy ráleljek a legjobb ajánlatra. Június már szezon kezdet, a pünkösd sokakat kimozdít, erre a környékre amúgy sem olyan olcsók a repülőjegyek. Addig sakkoztam a helyszínek és lehetőségek között, míg sikerült egy nagyon optimális megoldást találni.

Hárman indultunk útra, péntek este, Bécs irányába. Éjfél környékén érkeztünk, a gépünk hajnali 6-kor indult Bolognába, a repülőtéren aludtunk. A reptér nagyon korrekt az ott éjszakázókkal, amíg a Flixbuson zötykölődtünk, számos cikket találtam arról, hogy a repülőtér melyik részén a legkényelmesebbek a székek, padok, és több ponton említették, hogy sok reptérrel ellentétben, itt nem hajtanak el, nem néznek rád ferde szemmel, ha a korai járatod miatt ott alszol.

Elképzelhető, hogy a csütörtöki éber éjszakám miatt, de régen aludtam olyan jót, mint akkor és ott, a reptéren. Az első járat, ami a közelünkben szállt fel, kissé felriasztott, pár másodpercig nem értettem, hogy mi történik körülöttem.

Villámlátogatás Bolognában

Reggel 8-kor érkeztünk Bolognába, kisebb mezőn és járdamentes övezeten átvágtatva megtaláltuk a városi buszt (mert jelentősen olcsóbb, mint a transzfer), reggeliztünk egyet a központban, majd öten lettünk. (Senki nem duplikálta magát, az egyik legkedvesebb része ennek a kirándulásnak, hogy csatlakozott hozzánk Kolozsvárról Emese barátnőm és párja, Attila, akikkel még sosem kirándultunk együtt külföldön és rettentően örülök, hogy az utazásszervezési nehézségek ellenére bevállalták!)

A nap további része csatangolással, a város hangulatának magunkba szívásával telt, egy teljesen véletlenszerű (de annál élvezetesebb) könyvtárlátogatással (önkéntes idegenvezetővel) és egy mini-Velencére bukkanással (a hasonlóságot két héten belül ellenőrzöm😀).

Egyedi hangulatjelentés a művészi Firenzéből

A második állomásunkat még aznap becéloztuk, mivel Firenzében foglaltunk szállást. Egy airbnb lakást, ami iskolapéldája volt annak, hogy nagyon jó szögből és előnyös módon készített fényképek milyen csalókák lehetnek. A képeken luxi lakásnak tűnt, tágas, világos, modern – élőben sokkal kisebb, sötét, és közel sem annyira modern – de a célnak tökéletesen megfelelt.

Lepakoltunk, szalonképessé tettük magunkat és nyakunkba vettük a várost. Többnyire céltalanul bolyongtunk, bár séta közben kiszúrtunk egy-két helyet, ami rajta volt a bakancslistánkon.

Firenze csudiszép város, sok kincset rejtegető, aminek csupán töredékét tudtuk a másfél napunk során megpillantani. Íme egy ok a visszatérésre. Az Arno folyó hangulatosan kettészeli a várost, mi éreztünk néha kis budapestifílinget.

A sétánk végcélja a Piazzale Michelangelo volt, ahová a legjobbkor érkeztünk, mert premier plánban nézhettük végig az egyedi tájképet lírai módon megszínesítő naplementét. Lenyűgöző volt, a kiemelt képet ezt láthatod.

Az oda vezető úton gyöngyszemeket találtunk: a hangulatos kis utcák mellett, láthattuk az egyedi, művész(ek) által készített közlekedési táblákat, illetve egy mindenfélét áruló boltba is betévedtünk, ami egyben kézműves műhelyként funkcionált és megmagyarázhatatlan szürreális érzésed támadt, ha beléptél (imádtam!).

A szürreális bolt-műhely. A bent tevékenykedő művész (Alessandro Dari) kísértetiesen emlékeztetett a Harry Potterben szereplő Alan Rickmanre (RIP).

Az estét megkoronáztuk egy igazi olasz pizzázással (és az elmaradhatatlan Aperol Spritz kísérettel).