Annak az apropóját, hogy ez a bejegyzés épp most születik, az adja, hogy délután életem első vízilabda mérkőzésén voltam, ráadásul a női vízilabda válogatott EB döntőjén, ahol Oroszország és Spanyolország játszott. Mivel sosem voltam még vízilabdát nézni, nagyon fontos szakmai szempont szerint döntöttem el, hogy kinek drukkolok (a spanyol gasztronómiát jobban kedvelem).
Szívem szerint most beszúrnám azt a 35 perc 6 másodperces videót, amit a nővérem készített a nyaralás alatt rögzített GoPro-s felvételekből, kreatív koncepció mentén alapos, áldozatos munkájával. A videó megmutatná, hogy mennyi gyönyörű helyen jártunk, milyen mókás vagy éppen creepy pillanataink voltak és összességében mennyire zseniális nyaralást sikerült összehoznunk.
2019. március 30., szombat, 21:03 A szobában ülünk, laptoppal és telefonnal a kezünkben. A pár nap múlva induló kaland minden mozzanata megtervezett, készen áll: egy apró részlet kivételével. Napok óta lapozgatjuk az autókölcsönző oldalakat, de annyi még a kérdés: milyen autót béreljünk, melyik cégtől, milyen biztosítással, jobb előre lefoglalni vagy majd bérelünk improvizálva a helyszínen.
Egy negyednapot töltöttem Velencében, ami – valljuk be – vajmi kevés. Így pusztán nyolcórányi első benyomások gyanánt néhány észrevételt rögzítek, a 230 dokumentált pillanatból kiragadva 5-öt (a közösségi médiát már úgyis teleszórtam sokkal több képpel :)).
A születésnapom (bár igyekeztem az utazás örömére koncentrálni a kisajátítás helyet) firenzésen telt. A reggelihez csodálatos helyszínt találtunk, mely a Rosalia névre hallgatott. Kívülről szimpatikus kis helynek tűnt, betérve ez az érzés csak hatványozódott.
Minden a „szerelem első látásra” jelenséggel kezdődött. 2018 júliusában lobbant fel a láng, amikor a légi útvonalak egyik járata földet ért. Ekkor lépkedtem először olasz földön. A három nap, amit Milánóban töltöttem (amit többen nem is tartanak igazi olasz városnak) meggyőzött arról, hogy amíg tehetem minden évben el kell látogatnom ebbe a meseszép országba.
Arra gondoltam, hogy most egy sztorival indítok, és majd a következő bejegyzésben mesélem el az utazás részleteit.
Szóval… 2019. augusztus 28. De ezt látjátok a bejegyzés fölötti keltezésnél is. Az utolsó nyári napok. Végre elérkezett az az időszak, amikor kicsit fellélegezhetek. Lejárt a nyári rendezvénydömping, tovatűnt a másodállásom és tengernyi szabadidő tárul elém.
Tegnap voltam első alkalommal a Balatonnál. (Siófok, Balatonfüred, Tihany)
Minden akkor kezdődött, amikor beszéltünk róla földrajz órán. Európa második leghosszabb folyója. Tíz országon halad át. Feketéből feketébe: a Fekete-erdőből eredve 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig, amibe aztán beleömlik.