2019. március 30., szombat, 21:03
A szobában ülünk, laptoppal és telefonnal a kezünkben. A pár nap múlva induló kaland minden mozzanata megtervezett, készen áll: egy apró részlet kivételével. Napok óta lapozgatjuk az autókölcsönző oldalakat, de annyi még a kérdés: milyen autót béreljünk, melyik cégtől, milyen biztosítással, jobb előre lefoglalni vagy majd bérelünk improvizálva a helyszínen. 
Végül döntünk. Nem hagyjuk a véletlenre és a spontaneitásra. A Sixt cégtől bérelünk egy Smart Fortwo autót. Ketten leszünk, kevés csomaggal, 3 napra tökéletes.
2019. április 4., csütörtök, 16:20
Google helymegosztás és Messenger hívások segítségével rátalálunk egymásra a Mallorca-i reptéren (a bécsi reptér után azt gondoltam, sosem találok nagyobbat és bonyolultabbat – tévedtem). Az autókölcsönző pultokat keressük, követjük az iránymutató nyilakat. 
Megérkezünk. Bemutatkozunk az ügyintéző lánynak, beszélünk a foglalásokról. Inkább angolul beszél, mint németül, Emő inkább németül, én inkább angolul. Próbáljuk a három nyelv keveresével valahogy megérteni egymást.
Türelmet kér, telefonál az átvevő szolgálathoz. Spanyolul beszél, az ujjperceivel finoman ütögeti a köztünk lévő pultot. Talán rossz hírt kap, legalábbis elhúzza picit a száját. Figyelünk. 
„It’s your lucky day!”– kezdi a helyzet ismertetését a lány. Összenézünk Emővel, egyelőre nem értjük az örömködést, de próbáljuk figyelemmel követni a következő frázisokat is. Nem hozták vissza az általunk lefoglalt Smart Fortwot (ez miért szerencse? – nézünk egymásra összeráncolt szemöldökkel), de mivel automata váltós autót kértünk, ezért a következő autókategória, ami rendelkezésünkre áll a ******** és mondott egy autótípust, amit épp nem értett egyikünk sem, de Emő annyit hallott belőle: „dupla v”, ezért elkönyveltük, hogy kapunk egy Volkswagent. „Ok, mindegy is”- gondoltuk. A lány kérdően ránk nézett és feltett egy ahhoz hasonló kérdést, hogy nem is örülünk? Mondtuk, hogy de, persze, közben pedig azon gondolkodtunk, minek kellene ennyire örülni?
Aláírtuk az előkészített szerződést, a teljes körű biztosítást és az autó parkolója felé indultunk. A következő állomásunkon a kezünkbe nyomták a kulcsot, amikor az első meglepetés ért: megláttuk rajta az emblémát: BMW??! A 12-es parkolóhelyről kellett elvennünk az autót. Odaértünk és egymásra néztünk: ez most komoly? Ott állt egy BMW Gran Coupé 418D. „Áh, ez biztos nem a miénk, rosszul érthettük a parkolóhely számát” – nevettünk. Amikor a kezünkben lévő kulcs nyitotta az ajtót és beindította az autót, értelmet nyert az ügyintéző lány lelkesedése és a szerencsés napunk van megjegyzése.
Bár a szűk utcákon néha bosszúságot okozott az autó szélessége, alapvetően nagyon örültünk neki, hogy a megrendelt Smartocska helyett (és annak a bérleti árán – megjegyzés: megnéztük a honlapon, az általunk kapott BMW bérleti díja egy napra került volna annyiba, mint a Smarté 3 napra biztosítással) ilyen csudiszép autót kaptunk.
Bár mindketten fenntartásokkal kezeljük a sorsszerűségre utaló jeleket, azt azért ezen a ponton megjegyeznénk, hogy az autó papírjait megnézegetve konstatáltuk, hogy a kis autónkat 2019. január 29-én adták ki az autószalonból. Január 29. – a közös névnapunk napja.
2019. október 19., kedd, 21:16
Dédelgetett emlékként gondolok vissza életünk eddigi legszebb tesós kirándulására, amelyről bővebben a következő bejegyzésben mesélek.
