Szóval… 2019. augusztus 28. De ezt látjátok a bejegyzés fölötti keltezésnél is.
Az utolsó nyári napok.
Végre elérkezett az az időszak, amikor kicsit fellélegezhetek. Lejárt a nyári rendezvénydömping, tovatűnt a másodállásom és tengernyi szabadidő tárul elém.
Emlékszem, nyár elején, az első pár órában, amikor tudatosult bennem, hogy nincs többé másodállásom és nem kell sakkozni az időbeosztásommal, azon gondolkodtam, mihez kezdek ennyi idővel. Aztán a rendezvények egymásutánisága nem adott több alkalmat a töprengésre. Közben lepörgött két hónap és bár a színházi évadnyitó láttán elszorul a szívem, látom a pozitív hozadékát is a döntésnek: előkerülnek a polc tetején porosodásnak indult, felsorakoztatott teendők.
Ilyen „teendő” a pillanatnyi billentyűkoptatás is, hiszen idejét sem tudom mióta készülők arra, hogy írjak. Sok téma ‘s gondolat pörgött bennem a blog-némaság ideje alatt, de valahogy sosem volt időm/energiám/inspirációm leülni és szavakba önteni. Néha a telefon jegyzeteihez lefirkantottam gondolatfoszlányokat, hogy majd időmilliomosként továbbszövőm őket, de készülékcsere miatt elvesztettem őket.
Régóta szeretnék írni az utazásaimról. Bár lassan 3 hónapja nem utaztam sehova, de (Istennek hála) van a tarsolyomban néhány, amiről tudok mesélni, amíg érkeznek az újabb kalandok.
Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy nincsenek utazóblogger ambícióim (egyelőre), csupán emlékrögzítésként vagy szórakoztatásként, esetleg támpontot adó céllal (azok számára, akik ugyanoda utaznának / közben megtetszene az úticél) fogok idevésni néhány szubjektív gondolatot, nosztalgikus pillanatot, sztorit.
Mindegyik utazást imádtam, gyönyörű helyeken jártam (és még remélem fogok is), nem mellesleg pedig ezeket a fantasztikus élményeket mindig sikerült jó társasággal megélni.
A tévhitek eloszlatása miatt mielőtt belevágnék az utazós beszámolókba leszögeznék két dolgot: nincs tengernyi szabadidőm és végeláthatatlan anyagi forrásom sincs, de igyekszem hétvégére (1-2 szabadnap keretére) ütemezni a kiruccanásokat és a lehető legalacsonyabb költségvetésből kivitelezni. Ez utóbbi miatt vadászom sokszor hetekig a repülőjegyeket, vagy kilépek néha a komfortzónából – például előfordult már, hogy repülőtéren aludtam.
Mivel ilyen sokáig húzódott a beszámolók elkezdése, ezért fordított időrendben haladva mesélek, a legfrissebb élményeket felelevenítve.
A legelső beszámoló témája: 2019. június 8 – 12. Olaszország, Születésnapi toszkán körút: Bologna – Firenze – Incisa in Val d’arno – San Gimignano – Montalcino – Monteriggioni – Pienza – Lucca – Pisa.
(Még el sem kezdtem, de már azt érzem, hogy iszonyatosan nehéz lesz, kiragadni egy bejegyzésnyi gondolatsort és minimális fényképes illusztrációt hozzátűzni – nem megyünk vissza inkább helyszíni rekonstrukcióra? 😀).
Budapest, 2019. augusztus 28.
