2015. július 23─26. között ünnepi hosszú hétvége keretében zajlott a második alkalommal megszervezett Galambfalvi falunapok. A pályázat révén elkészült új aszfalt felavatása mellett sokszínű eseménysor várta csütörtöktől vasárnapig a Galambfalva községbe érkezőket. Az első három nap helyszíne Nagygalambfalva volt, a vasárnapi programkínálatnak pedig Kisgalambfalva adott otthont.
Az első napok mintegy bevezetőként kiállítás megnyitóval, a külföldi vendégek fogadásával, helyi körbevezetésével indultak. Pénteken a falu híres költő szülöttje tiszteletére rendezett Kányádi-est volt a központi program, amely rögtönzött egy újabbat: mivel a meghívott Kányádi Sándor nem tudott jelen lenni az eseményen, a résztvevők útra keltek és meglátogatták őt hargitafürdői otthonában. A kötetlen beszélgetés után Sándor bácsi videóüzenetben küldte üdvözletét a szavalóknak és az est résztvevőinek.
Hétvégi napindítóként az Udvarhelyszéki Fúvószenekar szolgáltatott zenés ébresztőt, aki tehát 9-kor még nem volt talpon, annak harsonásan kellemes volt az ébredése. A délelőtti istentiszteletek ezúttal ünnepi keretben zajlottak, míg az üstben rotyogtak a főzőverseny finomságai, addig a falu népe a templom felé tartott.
Az istentisztelet végére az ínycsiklandó illatáradat már belepte a teret, ki-ki tehette jól is lakott a díjnyertes alkotásokból. Nekem is volt szerencsém több rend készítménybe belekóstolni, nem túlzó a fenséges szót használni a főzőverseny végtermékeire. Ha már az éhséget legyűrtük, egyéb sem maradt, minthogy jól érezzük magunkat.
Délutánra igazi fesztiválhangulat kerekedett, volt minden, ami tartalmassá tegye: labdarúgó bajnokság, gyermekműsor, néptáncegyüttesek fellépése, az egyházi kórusok éneklése, szavalatok. A Székely Góbék szórakoztató produkciójukkal nevettették meg mindkét nap a közönséget, sőt még egy új információval is szolgáltak: “a medve a vénasszon’ húst jobban szereti.”
A szombati koncertadó a Bojtorján együttes volt, akik rendhagyó módon délután ötkor léptek fel. Sajátosságként kiemelendő az is, amint 34 fokos hőségben együtt daloltuk a “Micimackó fázik-zik-zik” strófát, egy biztos: már csak ezért is megérdemelték a visszatapsot. A rengeteg történés között nyolc éve visszatérő németországi vendégeink is megérkeztek, a lelkes fiatalok egy meglepetés műsorral is készültek.
Vasárnap a Titán együttes és Homonyik Sándor lépett színpadra Kisgalambfalván. Amíg a koncertek előtti hangbeállítások zajlottak körülnéztem: ekkora jövés-menést (ahogy itt mondják) rég nem láttam a faluban. Az eszem-iszom mellett a találkozások napja volt ez: régi ismerősök, ritkán hazajáró személyek tértek be az ünnepi alkalomra.
Szabó Előd, a Titán együttes énekese lelkesítésére a közönség egyre közelebb került a színpadhoz, és láthatóan nem csak fizikailag. Homonyik Álmodj királylány-a már egy hangként csendült végig a tömegben. Aki itt volt, az tudhatja csak igazán, milyen szépen szól, ha együtt énekeljük: Kell még egy szó.
Koncertek után a falunapok végigkísérője, Bakos Károly és zenekara nótáival zárult a négy napos csoda, ami alatt Galambfalva község megtelt élettel. Amikor az utolsó nótát is behúzták, a falura ismét a megszokott, de még furcsa csend borult. A találkozások azonban nyomot hagynak, az emlékek visszatérnek; hálás köszönet érte a szervezőknek.
Kisgalambfalva, 2015. július 30.
Fotók: Mihálydeák Antal
