Ki emlékszik még a nyáron eltévelyedett cicára? Kormi él és virul, sőt végre elkezdett arányaiban hozzánőni a füleihez. Egy dolog változatlan: napi céltevékenysége a pihenés maximalizálása, egyetlen motivációja még mindig a kaja. Amiért a szomszédokat is képes végigjárni.
Hosszú éveken keresztül volt fekete cicánk (babonamentesen), aki tavasszal az örök vadász mezőkre költözött. (R.I.P.) Utánpótlásként érkezett rögtön utána a kis fekete hiperaktív lény, aki az előd nyomdokaiba lépve Kormossá keresztelődött.
Hiperaktivitása sokszor idegfeszegető volt: hangos, intenzív nyávogás jellemezte, és a másodpercek töredéke alatt képes volt felmászni a lábakra, szinte észrevétlenül. Főként akkor volt észlelhető a tevékenység, amikor a „hegyre-mászásához” éles karmait is előszeretettel használta.
Mivel kb. kéthavonta találkozunk, ezért a fejlődés megfigyelhető. A tavasz utáni következő lépcső a nyár volt. Ekkor kicsit hosszabb ideig együtt voltunk, ez bensőségesebbé is tette a kapcsolatunkat. Egészen addig, amíg nem veszett el. Miután anyuval órákig kerestük a környéken, kétségbeesésemben a Facebook ismerőseimhez fordultam: Kisgalambfalviak! A képeken látható fekete kiscicánk tegnap este tekeregni indult, és nem talált haza. Utolsó ismert tartózkodási helye: ma reggel, a Templom utcában. Ha valaki látja, nagyon barátságos, kérem szépen hozza vissza a családtagunkat. Különleges ismertető jele: intenzíven nyávog és bár könnyen barátkozik, mérsékelten harap is.
A felhívásra érkeztek is a segítő szándékú hozzászólások. Addig-addig, hogy rávettem magam még egy falu-körútra, hátha rátalálok a kis dögre. Délutánra már az udvaron napozgatott tovább: MEGKERÜLT. Amíg mi aggódtunk, hogy szegény kétségbeesetten keresi a hazautat, menekül a vérszomjas kutyák elől, vagy az éhséggel küszködik, addig ő a szomszéd elhagyatott ház udvarán üldögélt, jóllakottan, miután a fél faluval megetette magát. Azért örült, amikor meglátott és hálás, hogy hazahoztam.
Most már két hónap telt el azóta, hogy nem találkoztunk. Hajnalban megérkezve, lelkesen futott felém, én (naivan) azt hittem, hogy megismert, nekem örül ennyire, de aztán kénytelen voltam rájönni, hogy ahhoz megy, aki beengedi a lakásba és enni ad. Még egy érdekkapcsolat!
Na jó na, attól még közkedvelt marad. Akkor is, ha ilyen csúnyán tud nézni:
És ha a kedvenc időtöltése ennek az ártatlan lénynek (Kistigrisnek) a ‘kínzása’:
U.I. Kistigris gazdit keres! 🙂
