Tegnap voltam első alkalommal a Balatonnál. (Siófok, Balatonfüred, Tihany)
Csudiszép nap volt, hosszú időn keresztül tudnék áradozni az elbüvőlőségéről. Gyönyörű hely, tiszta vizű tó, rendezett környezet, nyugalmat árasztó közeg, sok-sok látnivalót rejtve magában. Már eleve az kellő mértékű látnivaló, hogy magad előtt látod a Balaton messzeségét, a vitorlák lengedezését és a hattyúk táncát.
A tihanyi táj pedig akkor is magávalragadó volt, ha a zuhogó eső körénk telepedett és villámok cikáztak a Balaton vize fölé. Egyedi élmény volt, az biztos. Főleg, hogy a látogatók többsége vagy az eső elől menekülve rohant el vagy behúzódott a legközelebbi fedél alá, így nekünk bőven jutott hely ámulni-bámulni és fotózkodni, anélkül, hogy idegen test lógna bele a képünkbe (ld. kiemelt kép).
A végére egy különleges élmény történetét tartogattam.
Balatonfüreden voltunk, esőverten, lángost ettünk egy büfében, majd egy kisebb sétát tettünk a borvásáron.
Időközben elvesztettük egymást és amíg arra vártunk, hogy az elveszett személy találjon ránk, leültünk az eső utáni halvány napsugaraktól csillogó partra. Mellettünk fúvószenekar játszott, előttünk kacsák úszkáltak, mögöttünk emberek jöttek-mentek.
Egyszer csak egy ismerős hangra lettem figyelmes, mintha egy Bagossy Brothers Company dal szűrődne ki a fúvós hangszerek hangja mögül. „Biztosan a rádió” – gondoltam, de azért még sem hagyott nyugodni a gondolat és gyorsan mobilnetről előhalásztam az eseményeiket Facebookon és akkor tádááám, augusztus 19., 18:00 – Balatonfüred.
Nagyon wow-élmény volt.
Főként azért, mert bár nagyon szeretem őket és a zenéjüket, de az utóbbi hetekben nem igazán volt időm végigkövetni, hogy hol járnak, merre lépnek fel. Hó elején örültem neki, hogy kivételesen ők jöttek hozzám, és a Keresztúri Napokon is volt szerencsém hozzájuk, de ha valamire, erre nem számítottam, hogy a világ ezen pontján, a szerencsés véletlenek összjátéka folytán rájuk találok.
A messzi távolban még inkább értékeled a hazai dolgokat.
Ülve hallgatni őket új élmény volt, de különleges, mivel Balatonfüred, szemben Bagossyék, jobbra pedig a Balaton, aminek kékje az óceán helyett vakít.
Summa summárum, nagyon örültem a fiúknak, akkor is, ha kevesen voltunk, és sokan csak „odatévedtek”. Nekem ismét jó kis koncertélményt nyújtottatok, szóval köszönöm! És egy odatévedt emberke is hasonlóan vélekedett, a koncert végén: „szép zenéjük van.”. Szerintem is.
Az eső ellenére és annak ellenére,hogy nem „fürcsiztem a balcsiban” nagyon klassz napom volt, nem hiába használtam a gyönyörű összes szinonimáját a bejegyzésben.
Budapest, 2016. augusztus 20.
