
Néhány nappal ezelőtt (tizenhattal – de ki számolja) ebben az órában már fáradtak voltunk. Jólesően fáradtak. Sőt, az összes fáradtságtípus közül ez a ‘kedvenc’ fáradtságom, amikor a csodás látnivalók egyvelege és az ezekért tett több tízezer lépés okozza.
Minden alkalommal, amikor visszatérek egy utazásról, a kezdetekben nagyon feltöltve érzem magam, a megszerzett élmények adta lendülettel folytatok mindent ott, ahol abbahagytam. Ám néha, előtör egy furcsa, ‘semmi sem jó’ érzés: a gasztróélményekben az előző napok élményeit kutatom, a mindennapi létben keresem az izgalmakat, az utcán a látnivalókat. Válaszképpen mindenhonnan a szokásos ételek, a jól ismert rossz és jó közeg, a kismilliószor felfedezett tájak köszönnek vissza. Ideig-óráig marad még az űr. De most nem az űrről, hanem a töltetről szeretnék mesélni.
Amint azt az egyik képmegosztó bejegyzéshez is odafirkantottam, voltaképpen egy látens célt tűztem ki magam elé, amikor évekkel ezelőtt az internetről letöltött Cinque Terre látképet választottam a laptopom háttérképeként. Sokáig gyönyörködtem benne, míg egy spontán ötletből fakadó kirándulás-szervezés úticéljává nem vált.
Cinque Terre: jelentése öt föld, a területén elhelyezkedő öt településről kapta a nevét; a táj festői szépsége, a természet és a civilizáció békés együttélése miatt az UNESCO világörökségének részévé választották.

Cinque Terre 5 legizgalmasabb élménye (szerintem)
- Bár a színes házikók, a szűk kis utcák és a toszkán hangulat összekötő elem, mégis a települések mindegyikében van valami eltérő, valami más, valami, ami miatt külön-külön is ékszerdoboz, nem csak a #cinqueterre gyűjtőnév alatt egyesülve.
- Történelmi települések,13-16. századbeli templomokat is találunk a látnivalók között.
- A települések között közlekedhetünk hajóval, vonattal, autóval, de akár gyalogosan is, hiszen több túraútvonal, gyalogos ösvény vezet végig minket a Cinque Terre területén.
- Ahány útvonal, annyiféle panoráma. A középső településnél (Vernazza) próbáltuk ki azt, hogy több szögből megnéztük a települést (egy blogger ajánlására) és valóban, valahogy mindegyik magaslatról másmilyen képét mutatta a város, Nagyon egyedi élmény volt!
- Annak ellenére, hogy sziklás és meredek a vidék, a gazdálkodás lehetőségeit maximálisan kihasználják a helyiek. Több kis kertbe tekinthettünk be, ahol már kibújtak a palánták, hatalmas szőlőültetvények között sétáltunk (a helyi bor is említésre méltó), a mandarin és citromfák mellett gondosan karbantartott környezet láttunk, a kis terek kihasználása mellett egészen egyedi megoldások tárultak elénk.


Nagyon sokat tudnék még áradozni erről a kalandról, a remek társaságról, de inkább néhány gyakorlati tudnivalót írok le, az ömlengés beleszövődik akaratlanul is a mondandómba.
Megközelítés: a Cinque terre több nagyobb városból könnyen elérhető, sokan ajánlották Bolognát, Pisát, Firenzét, mi Milánóba (mivel ide volt a legolcsóbb a repülőjegy) érkeztünk, onnan egy háromórás kényelmes vonatúttal érkeztünk La Speziába.
Szállás: számunkra kiváló választásnak bizonyult La Spezia, ami a Cinque Terre melletti kikötőváros. La Spezia önmagában is elképesztően szép, a nyüzsgő sétálóutcájával, a kikötőjével, ahonnan bámulatos látvány tárul elénk a távolban lévő hegyek ormaira, az orrunk előtt pedig ámulatba ejtő luxushajók gyülekeztek. La Speziától a legtávolabb eső Cinque Terre-s település 19 perc vonatútra volt.

Programajánlat: ha önmagában nem lenne elég az egyedi és megismételhetetlen táj látványa (ami egyébként felülmúl mindig képzeletet és az összes insta-fotót, amit már láttál róla), mindegyik településnek van több régi építménye, eléd kerülhet bunker, óratorony, nézz meg mindent, kóstolj meg mindent és ha ez sem elég, La Speziában hadihajó történeti kiállítás, vár, színház vagy számtalan hívogató szórakozóhely vár.

Hány napra érdemes? A két nap, amit a Cinque Terrén töltöttünk, nagyon kényelmes volt, szerintem ha valóban meg akarod nézni a településeket és nem csak átszaladni rajtuk, akkor érdemes ennyi időt szánni rá. Ezenkívül másfél napot Milánóban, fél napot La Speziában töltöttünk. A milánói rövid látogatásunk archív és friss élmények egyvelegének beszámolója külön érkezik, mert 2019 júliusában már jártam ott.
Néhány csodás kép zárásként:




