Szombat délután van, a helyszín Budapest, az 1-es metrón utazom, mellettem 5-6 éves kisfiú ül, mellette a nagymamája. Egyszer csak nagyot sóhajt a kisfiú és kétkedően teszi fel kérdését: „Mama, miért van ma annyi turista? Tényleg ennyire érdekes hely Magyarország?”
Bár a hölgy figyelmen kívül hagyta a gyermek kérdését, én szívesen válaszoltam volna egy határozott igen-t. És hozzátettem volna, hogy én is észlelem a kivételesen még nagyobb nyüzsgés-mozgást Budapesten, de ez nem meglepő, hiszen ma olyan remek programok zajlanak, mint a Spar Budapest Maraton Fesztivál, a Glamour-napok vagy a III. Kürtőskalács Fesztivál, amelyek csak úgy vonzzák a tömegeket. A hűvös őszi nap ellenére sokaknak megjött a kedve kimozdulni. Én a Kürtöskalács Fesztivált választottam.
Vajdahunyad várához érkezve szembeötlik a tipikus fesztiváljelleg: vásárok, enni-innivalók kínálatának felsorolhatatlan tömkelege, a levegőben a frissen sült kürtőskalács illata mellett koncerthang terjeng. A fesztivál tematikáját rögtön észlelni: a kürtőskalács árusoknál véget nem érő sorok állnak. Le is vontam a következtetést: ha azért jöttél erre a fesztiválra, hogy kürtőskalácsot egyél, a kifinomult ízlés mellé nagymértékű türelemnek is társulnia kell.
A Fesztivál sokrétűségében számomra az volt a legérdekesebb, hogy sok irányba figyeltek a szervezők: a családi programra való berendezkedést segítették a játékok (gyermekeknek külön programok, élő malomjáték), a Vitéz kürtősnél a kreativitásnak adtak teret: az egyik standnál „Csináld magad!” felhívásra gyülekeztek azok, akik saját kezűleg akarták elkészíteni finomságukat. A speciális étrendre külön hangsúlyt fektettek: fitnesz kürtőskalácsot, illetve glutén- és laktózmentes kürtőskalácsot is találtunk. Ha pedig igazi egzotikumra vágyott valaki, akkor megkóstolhatta a citrusos, bounty-s, netán a chilli-csokis kürtőst. Választékból tehát nem volt hiány, azonban magas árkínálatból sem.
Szemlélődő körutam során a Lehel Kürtősháznál időztem néhány percet. „Na igen, ez a leghagyományosabb!” – helyeselte a mellettem álló néni. Egyetértettem, végre „normális” méretű és ízesítésű kürtőskalács és a látványban eredetiség. Hagyományos népviseletben (székelyruha, vitézkötéses mellény) sürgő-forgó személyeket látok, akik vidám arccal tekintenek ránk. A tradicionális eszközök mellett a benti dekoráció sem a reklámanyagokból áll, hanem többek között egy klasszikus falvédőből és a házi áldásból. Nem hiába van az, a vásárolni vágyók mellett egy külön oldalsó sor kígyózik, ahonnan a hagyományosságot lesik.
Ha azt kérdezik tőlem, milyen volt a Kürtőskalács Fesztivál vegyes érzelmekkel tudok reagálni. Arra a célra, hogy a fesztiválhangulatot érezzem és különlegességeket lássak, kiválóan megfelelt. Ahhoz viszont, hogy kürtőskalácsot egyek és ne csak az illatokkal „lakjak jól” nem kifejezetten, hiszen túl sok ráfordítás (időbeli és anyagi) igényelt. Szerencsére nemsokára hazatérek, ahol bepótolom a kimaradást.
Budapest, 2015. október 12.
A fotókért hálás köszönet: Szabó Katának.
