Egyik alkalommal egy itthoni cégtulajdonossal utaztam, akivel a kis- és középvállalkozások marketing-hiányosságairól beszéltünk. Szerinte piaci rés, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az alapvető arculati elemeken és a kötelező velejárókon túl, ezek a cégek nem fektetnek hangsúlyt a marketing és PR lehetőségekre.

Pedig a kiaknázatlan területek tárháza magas. Azt, hogy mennyi előnyt veszítenek ezzel, hosszasan (pár kurzus kereteiben) lehetne tárgyalni, tanultuk is három évig. Néhányan azért próbálkoznak, kevés pénzből, pusztán kreativitással növelni a forgalmat. Ezeket a kísérleteket értékelve, íme néhány, ami az elmúlt időben megragadta a figyelmemet:
(Szováta, 2015., Ingyen wifi, hideg sör) Bár az ötlet nem egyedi – ugyanez angol verzióban kering a közösségi oldalakon, de láttam néhány személyt, akit megtévesztett és utána jót nevetett rajta.
(Tenger, 2013. Mancare aproape gratis – Étel majdnem ingyen) Az előző koncepcióhoz hasonlóan ez is más, mint ahogy az első ránézésre tűnne. Az apró betűs rész itt is lényeges. 🙂 Nekem tetszett az ötlet, második alkalommal meg is lestem, hogy mennyi az a majdnem ingyen.
(Tenger – Neptun, 2014.) A tengerparton alapvető szükséglet a frissítő folyadék. A frissen facsart gyümölcslé különleges csomagolására szintén felkaptam a fejemet. Szerencsére elég messziről látszott, hogy zárva vagy nyitva találom.
(Tenger – Neptun, 2014. Fordítás: Olyan hideg a sörünk, mint a volt szerelmed szíve.) És utolsóként a kedvencem. Ezt azóta láttam magyarul is, gondolom szintúgy angol verzióból „lopott”, de ez volt az első, ez volt a megnyerő. Egy próbát megért: a körülményeket ismerve, lehetett volna hidegebb is. 🙂
Kisgalambfalva, 2015. augusztus 10.

Szerző:

szaboadeel

'92 nyarán láttam először napsugarakat egy székelyföldi kisvárosban, majd egy pár száz lélekszámú faluban cseperedtem fel, Kisgalambfalván. 2014 óta életvitelszerűen Budapesten töltöm a mindennapok jelentős részét.