Szlovéniában, Muravidéken többször jártam korábban, munkaügyben. Egy szép novemberi szerdán úgy adódott, hogy Celje – Veszprém kézilabda meccsre ment a párom, akihez örömmel csatlakoztam egy kis világlátás reményében.

Többszöri alkalommal átszelve az ország javarészét felfigyeltem arra, hogy mennyi dombra/hegyre épült templom található Szlovéniában. A Celje felé tartó úton is ezt fürkésztem. Érdekes, mennyire jellegzetes ez a megoldás.

Az első úticélunk Szlovénia legnagyobb váraként ismert Stari Grad volt (Celje váraként is megtaláljátok). Szikrázó napsütés, tiszta idő kísért minket, így pazar kilátást élvezhettünk fentről, a város látképével és az Alpok havas hegyvonulataival.

A vár idegenforgalmát ezen a napon a veszprémi szurkolók fokozottan növelték, lépten-nyomon piros mezesekbe ütköztünk, több mint 600 magyar lepte el ezen a napon a várost. Meglepetésünkre magyar tájékoztatót is kaptunk a vár látványosságairól (nyilván nem a meccs miatt készítették, hanem amúgyis van).

Ha már madártávlatból megtekintettük, közelebb is merészkedtünk a városhoz, kicsit sétálva az ókori városrészen. A felgyülemlett lépésszám után egy olasz étteremben pihentünk meg, ahol minőségi alapanyagokból készült pizzát szervíroztak. Egyetlen egy szemöldökfelhúzós momentum volt az, amikor a ketchupot is hozták a pizza mellé. De kellően finom volt ahhoz (ketchup nélkül is), hogy eme cselekedet bocsánatos legyen.

Jó szívvel ajánlom a Celjébe tévedőknek a helyet, Koper néven fut (Presernova ulica 16.)

Jóllakottan indultunk tovább a hangulatos utcákat felfedezni, a színes házak, az utcazenészek, a jópofa kis szobrok, az árkádos bejáratok mind-mind hozzáadtak a kedves kis város légköréhez.

Szerencsére a kézilabda mérközés is remekül sikerült, a veszprémi csapat fölényes nyereségét megtapsoltuk, ahogy kellett, és igazán elégedetten indulhattunk haza. A világlátás reménye beteljesült, ráadásul egy csodálatosan szép őszi nappal ajándékozott meg az élet.

Celje kevesebb mint 4 óra autóval Budapestről (közvetlen vonatjárattal is megközelíthető), így egy rövid hétvégi kiruccanásra is alkalmas lehet, Szlovénia amúgy is egy ékszerdoboz, rengeteg felfedeznivalóval.

Szerző:

szaboadeel

'92 nyarán láttam először napsugarakat egy székelyföldi kisvárosban, majd egy pár száz lélekszámú faluban cseperedtem fel, Kisgalambfalván. 2014 óta életvitelszerűen Budapesten töltöm a mindennapok jelentős részét.